Mikulás? Mikulás!

"Pergess a gyerekekért!"

II. A & A Fishing Team Mikulás Pergető Kupa

 

Avagy, légy gyerek egy egész napra.

   Én nem pont ezt vallom, hanem azt, hogy az ember akkor egészséges, ha a lelke egy darabja élete végéig gyerek marad.. Kicsinek mindig is hittem a Mikulásban, meg azóta is, hiába vágják hozzám hogy felnőtt vagyok. Meg persze, kicsinek se szerettem korán feküdni, és ez is kitart a mai napig. Ez ilyen rutinos 4 órás versenyre hangoló alvásban nyilvánul meg, egy kis hajnali migrénes fejfájással. Másfél órával előbb keltem fel a kelleténél, vagy is ébresztett fel dorombolva anya 8 kilós macskája, hogy hé te hülye, fáj a fejed! Háromszor bóbiskoltam vissza, aztán indulás előtt 20 perccel meg már kutyafuttában halásztam össze a 3 wobblert amit a versenyre szántam, mert hogy készítettem őket felajánlásnak, a tortát, a kesztyűt meg ami kimaradt...

14500390_1840764392825716_3456425273185047938_o.jpg14692178_1846911308877691_3870271800948037621_o.jpg

 

 

 

 

 

14657431_1848678638700958_2876746440119296919_n.jpg

Még legurultunk nővéremért is, mert ő is jönni akart szurkolni, ha már nem nevezett be. Egész úton a fejemet fogtam, és meditáltam, hogy csak a fél agyammal keljen gondolkodnom nap közben, mindeközben azt hallgattam bátyám és nővérem között, hogy álljunk meg a szerencsepékségnél, mert akkor tuti nyerni fog valamelyikünk. Az aznapra megjósolt időjárásból már előre féltem ettől a kijelentéstől. Általában a "fúdemostmegnyerekmindent" mindig úgy zárul, hogy "jócsaknenullázzak". Na, ezt most az helyettesítette, hogy a félhalott Ryobi kibírja az 5 órást versenyt, pedig előtte anya figyelmeztetett, hogy inkább vigyek pótorsót... hát mert minek az?

Fél órával később befészkeltük magunkat a parkolóba, jól magunkra rángatva minden ruhát amit találtunk, aztán a nagyjából 30 darab mikulást, mert hogy minden nevezőnek fejenként kettőt kellett vinni, mert a gyerekeknek gyűjtünk, a tortát, meg a 3 drágassszágomat felnyalábolva mentünk megkeresni Janit. Átadtunk minden jót, aztán mentünk körbe sétálni a tavat.

15232121_1545437138817411_2586541399858543641_n.jpg

(Már a verseny végén fogadott a látvány, és nagyon jól esett látni, hogy nem csak mi szeretünk másoknak örömet okozni, hanem sok más jólelkű horgász, és valamennyi megjelent ember...)

 

...és ahogy megláttam a rengeteg keszeget a víz tetején gyűrűzni, minden felállított haditervem kudarcba fulladt, de egy megmaradt. A mentőöv.

Végül mentünk avatni. Pálinkával. A Tőzeges Tigrist. Jaj. Nővérem volt az első, én is ittam egy kicsit! de az is sok volt. Fél perc után melegem lett és ki akartam fogni az egész tavat. :D

A sorsoláshoz nincs sok fűzni valóm. Ördögi módon mindig 40 felett húzok... de csak mert narancssárga wobbler volt az asztalon. Megint. Bátyám meg 10 felett.

15240238_1621555204537365_1982241097_n.jpg

Hősiesen megvártam az utolsók között, hogy indulhassak, tesóim meg elhúzták a csíkot, mert hogy, "majd én tudom a tutit". Na, az a tuti annyira nem volt tuti, mert az első egy órában úgy nagyjából se én, se ő nem fogtunk semmit. A második fél órában se. Aztán nekem megtört a jég, mivel a derekamra húztam a képzeletbeli mentőövet egy csodálatos találmány végett. 1-es fehér Mepps. A kattogó, kerregő Ryobi, ami kihatott az egész botra zavaró tényező volt, de még így is reflexből vágtam be a darabosan sorozó minicsuxnak, az orsó meg fárasztás közben beadta a kulcsot. Ugyanis a hajtókar az ellenkező irányban indult meg, és elkezdte adagolni a damilt a halnak... rémülten kaptam utána, és próbáltam úgy fárasztani, hogy az orsó ne essen szét, a csuka meg ne sérüljön... de sikerült meríteni, és mindenki egyben maradt. Kemény 37 centi!

20161127_091957.jpg

    Azonnali hatállyal orsócsere. Még jó hogy bátyám lehozta a Daiwa jiges botot, ugyanis annak ajándékoztam az Okuma Dead Ringert, amit most megint ajándékozás útján odaadtam a Nomurának. És mekkora szerencsém volt. A következő vérfenevad, valamivel jobb kapást kreált, félig nehezedős, lesorozós volt, de ő is meg lett a maga 33 centijével. Aztán totális halál. Legalább is nálunk hátul. A maradék órákban vándoroltunk két helyre is, aztán vissza a sarokba, mint a rossz gyerekek. Az utolsó fél órában megint a meppsel dobáltam, és beleakadtam valamibe. Valami nagyba. Azt hittem gaz. Ahogy húztam magam felé óvatosan, szépen lassan emelkedni kezdett, végül elindult komótosan balra. Szerintem nem volt sok a pálinka, és nem képzeltem azt, hogy egy ölnyi vízalatti susnya elindult úszni... mert hogy fél perccel később rúgott egyet, és meglépett. Tök jól megsétáltattam. Tátott szájjal bámultam tesómra, de csak vállat vont. Az utolsó két dobásnál akasztottam egy kagylót. Nem volt benne igazgyöngy...

Aztán megszólalt a duda, és leadva a fogásit, elindultunk a kocsihoz vissza. Az ebéd után még várakoztunk kicsit, aztán jött az eredményhirdetés. Őszintén? Nem számítottam sokra. Annak is örültem volna, ha bekerülök az első tízbe, mert hát kipiszkáltam hősiesen két óvodást. Aztán kiderült, hogy sokan nulláztak, és nem úgy ettek a csukák, ahogy szoktak. Meg hogy benne vagyok az első húszban...izé tízben. Na, mondom én!

Végül kiderült, hogy én vagyok aznap a legjobb Női horgász, a két minicsukámmal. (Akkor is ki vagyok akadva a két ovison!)

15259232_1545985048762620_8393046048054905694_o.jpg

Amihez járt utalvány. (Jó elverem az egészet sok-sok pecacuccra, mert soha nem elég!) És orsó, úristen, reggel még egy félhalott orsóval indultam el, most meg egy vadonás újat kaptam! Daiwa én így szeretlek! :D

Aztán még jobban kibuktam. Buktunk. Mutatom miért:

II. A & A Fishing Team Mikulás Pergető Kupa győztesei:
1. Takács Szabolcs 9db csuka
2. Pridecki Nándor 4db süllő
3. Hérincs Viktor 2db csuka
Legjobb Női Horgász : Klakla Alexandra 2db csuka
Legnagyobb hal : Pridecki Nándor 60 cm süllő

15196022_1545983005429491_7731666446346591013_o.jpg

 Nem, nincs hozzáfűzni valóm. Egyszerűen csak rekord mázlisták.

 

Mint én azzal a két kis cukival. Nem baj, a pergetés már csak ilyen, majd legközelebb!

15250858_1208174655938858_662664553990150549_o.jpg

Jövőre ugyan itt! Szebb idővel! Sok csokival, és jó kedvvel!