Avagy, hogyan ne fogjunk halat másfél napon keresztül.

   Előszóban... tényleg nem akarok negatív lenni, már a regisztrációt megelőző nap az járt a fejemben, hogy mekkora balinokkal fogok találkozni, meg domolykóval, mert soha nem fogtam még azt sem, épp úgy, mint jászt. Bátyámmal neveztünk be, próbaképpen, hogy hátha, a SIR kártya volt a kisebbik része, mert ugye, az is kellett hozzá. (A mai napig nem érkezett meg a plasztik kártya...) A szabályrendszer teljesen fair volt és érthető, még tetszett is. De a pontozás hagyott némi negatívumot bennünk.

----------------

   Szóval! Pénteken este azaz április 16.-án, este 6kor érkeztünk meg a Zagyvához, a kijelölt hely a vízmérce volt. A regisztráció után, elmentünk még este 8ig gyorsan megnézni a Tarnát, mert én szombat reggel a C szektorban kezdtem, bátyám a A-ban. Nos...Tarna. Nem mondom, hogy nem széles, mert nem széles. A 240centis botom szerintem átérte. Volt benne susnya, jó kis víz izgisnek tűnt, de az már a másnap zenéje volt.

Csak a szokásos húzásunk...

   Az első nap az eligazítás után, durván fél9-kor elindultunk haza, mert cuccot nem vittünk. A lényeg, hogy másnap reggel lelkileg rákészülten, neki estünk a Tarnának és a Zagyvának. 4x45 percet pergettünk, ami azt jelentette hogy 4 beindítás volt a reggeli etapban. Annyira, de annyira szép lett volna, ha fogok is valamit!

Ott pont nem lehetett pergetni.

   Volt fogalmam a patakpecáról, avagy a "buzerapecáról" kis gumik, fluorocarbon előke, rövid finom bot. Na szóval, a legkisebb gumitól, a nimfán át, a Salmo apró wobblerein keresztül, a további nyert, és vagy vett, mert megtetszett wobblereken át, a balinos cuccok végéig, mindent, de szinte mindent, és mindenféle technikával próbáltam keresgélni a vízben lebegő gazok körül, partszélben, és alámosásoknál. De semmi. ( Ez úton is szeretnék gratulálni a szombat reggeli etap, C szektor győztesének, Ildikónak, aki az arcomat látva, közölte velem, hogy ne itt legyen ilyen képem, hanem majd a Női Parti pergető kupán. :D ) Van benne valami...

   Visszatérve a szombatra, délután volt még egy etap, 4-8ig. De előtte halálra ettük magunkat a fincsi ebéddel. Aztán levezetésképp elnéztünk a B szektorba, a Zagyvára.

Ez a rész itt kifejezetten tetszett. B szektor. 

  Csak hogy, én nem itt pergettem hanem az A szektorban délután. Először is, nem az volt a problémám az A-val hogy felzabálta az a szakasz a kisgumijaim több mint 50%-át. (Volt köztünk narancs is...utállak Zagyva.) De itt legalább volt két koppintásom egy fehér Berkley-re. Rekord. Bátyám néha hívott telefonon. Ami valahogy így zajlott le:

- Na, fogtál?

- Melyiket mondjam előbb? Az akadót, a faágat amire azt hittem hogy fenevad, vagy hogy jókedvemben gazolom a Zagyvát?

- Aha, itt se sok.

  Úgy hogy, a délutáni etap se volt túlságosan is szerethető, főleg mert jött a front, és még annyi hal se került ki, mint a délelőttiben. Ami megdöbbentő volt, mert több olyan hozzám képest profi pergető is bóklászott a parton akik tényleg tudták, hogy mit csinálnak... nem egy nullás beindulás volt, sőt, komplett nullás szektor is. A délutáni etap végét rendesen végig szenvedtük. Ücsörögtünk a fűben, és próbáltuk kitalálni, hogy melyik állásban van esély halat fogni.

  Megyjz.: harmadik beindulásnál a mellettem lévő üres "álláson" hallottam halat csobogni. Mire gumit váltottam, és feltápászkodtam, egy versenytárs kisasolta, és második dobásra kiszedte a SÜLLŐT, amit kifüleltem. Nos. Ennyit erről.

Ő például tetszett két halnak a Tarnán, csak nem voltak éhesek...

    Szóval, nem voltam túlságosan jó kedvemben. Nulla fogással, sorra keresve a hibákat magamban, hogy mit rontok el, kellett visszabaktatni rengeteg métert a sátorig a szürkületben. Morogva pakoltam be a kocsiba, bátyám már visszaért a B szektorból, szintén nem túl jó hírekkel kecsegtetve. Nála se semmi.

  A Vasárnapi, és egyben utolsó etap könyörtelenül vihogott felettünk, ahogy a Zagyva B szektorjának töltésén ácsorogtunk. Ásítás, itt ásítás ott. Nagy egyetértésben méregettük ezt a szektort, ugyan is itt a legrosszabb a fogás. Már ha ki lehet ezt jelenteni ezek után... Az első beindulásban semmi, a másodikban sem, pedig jó helynek tűnt a bedőlt fás rész... a harmadikban már ugyan oda mentem. A negyedikben se volt semmi, de megint ugyan ott dekkoltam, és legalább nem szakadtam be. A maradék tíz percben előkéket kötöttem vasárnapra, némi hátsó szándékkal, kiküszöbölve a finnyás kapókedvű halak problémát. A duda után lógó orral sétáltunk fel leadva a nullás lapokat.

Rendes horgász tisztán tartja a vizeket. Bizony.

Aztán felhívtam anyát, hogy én ma bosszúból bezabálok sonkából, mert húsvét van, ha hazaértünk, mert nem fogtam semmit, és már csak azért is. Na. Átcammogtam az orkán szélben a sátorhoz, az A szektor elején lévő parkolóba, és megvártam bátyámat, hogy bedobáljam a cuccaimat a kocsiba, és tudjak két órát heverészni délig, az eredményhirdetésig.

  Kétszer sikerült majdnem elaludnom. 12 előtt fél órával ráztam meg magam, és ültünk az orkán szélbe, várva az eredményhirdetést, és volt is, a nagy katonai sátorban. Ami eléggé zavaros volt. Vagy azért, mert nem ittam kávét, vagy azért, mert más rendszerhez vagyok szokva. Röviden. Olyan ember jutott be a döntőbe, aki nem fogott halat, és olyan nem aki viszont igen. Mert hogy döntő volt az is, hogy milyen sorszámmal, mikori indításnál fogtál halat. Homlokráncolva bámultam ki a fejemből, és a végére már úgy voltam vele, hogy nem is akkora baj, hogy Én meg Bátyám nem jutottunk be a döntőbe. Valahogy nem lett volna kedvem ezt az egészet végig zongorázni nyáron, az Ipolyon.

  Mindenesetre, minden bejutottnak ( Nektek is Ildi és Taki! :D)  sok sok gratuláció a kitartásért, és sok sikert kívánunk az Ipolyos döntőre. Reméljük több hal lesz nektek, mint itt nekünk!

Szerintem részletesebb listát a MOHOSZ oldalán fogtok találni.

Üdv.: egy nem profi pergető, hanem hobbi verseny spóri.