Avagy, 8. Amazon(Női)ok Parti Pergető Kupa

   Unalmas már minden beszámolónak azt a címet adni, hogy hogyan ne fogjunk halat. De, akkor sem fogtam halat. Háh! Vagy is de. Mármint még sem, na jó, majdnem. Hogy lehet majdnem pergetve halat fogni? Nos, most erről fogok mesélni.

Április 23. Vasárnap. Tápiószentmárton, Tőzeges-tó.

  A végzet tava. Reggeli gyülekező a ház előtt, majd két kocsis indulás 5:45-kor Erdőkertesről. 3 kísérő, 3 női versenyző, vagy is abból 4 testvér. Amikor a SZIE-n letettük bátyámmal és apuval a horgászvízkezelő tógazda képzést, karöltve a halászati őri vizsgával, akkor ragadt ránk a Klakla Klán jelző, ami szerintem ide illik. 6:30kor a klán partra tette a lábát, de nem is akár hogy. Első emberünk akit megkerestünk Jani volt, aki hangot is adott ennek. Tessenek félni, mert leraboljuk a vizet! Vagy nem. Mindenesetre, én már előző este fel voltam pörögve, hogy az OB-n ért halmentes sérelmemet kitomboljam ezen a tavon, ennek örömére, ittam egy páleszt.Finom volt, meg minden, csak muszáj volt ennem rá. Miután kiosztogattam mindenkinek az ajándék faragott wobblereket, kivártuk a számhúzást is.

Láss csodát...nem huszas, meg nem a legvége. Végre.

  Nos, van aki tudja, van aki nem, bár már nyilvános szinte, hogy a tó hátsó része a favorit. Na, most fortuna alám rúgott, ugyanis, nem hogy halat, de még GAZT meg faágat se fogtam. :( Egy irritálóan csörgős halra volt kettő darab rávágásom de egyik sem akadt... és persze, rögtön az első órában gyönyörűen körbefogdostak minket Ildivel. Az első két halnál még türtőztettem magam, de úgy igazán, a harmadik és negyediknél struccpolitikát folytattam és Zolival átcuccoltunk előre, miután felhívta bátyám, hogy nővérem fogott egy csukát elől, meg más is. (Mintha nem tudnám...)

  Végül, mivel nem egészen akartam látni, hogy mindenki más KÖRÜLÖTTÜNK mennyit fog, én meg mennyit nem, úgy döntöttem véglegesen hogy előre megyünk, pedig még  gondolkodtam rajta hogy nem kéne, pedig próbáltam mindennel. Se zöld twister, se fehér, se Mepps, se Spinmad, pedig füleltem, és próbálkoztam is... de komolyan.

  Kissé dúlva fúlva, de végül feltettem egy sokrészes banda nagy wobblert, amivel remekül lehet imitálni a döglődő és vergődő "kishalat" a tó fenéken. *Ez nem a reklám helye, legalább ezzel fogjak már, mielőtt más is rácsap a halra. :D*

  Szóval morogva, és merengve dobálni kezdtem monoton, belepöccintve a vontatásba, néha ugráltatva, megállítva, aztán megtört a jég. Úristen! Remegő kézzel vágtam be a brutális elnehezedésnek, aztán pattant a víz alatt a monofil, és röhögve fújta ki a szél a vízből a szabadon lengedező maradék tíz métert. Üresen. A cipőm orrán landolt az állam. Maga a wobbler több mint tíz centi volt, a wolfram előke 25.

- Mi a franc...?!

Bukott ki belőlem, kezdődő idegrohammal. Nem szakadt. Nem akadó volt. Másodpercekig meredtem a szélben táncoló üres damilra. Aztán hitetlenkedve nyúltam új előkéért, és bosszúból feltettem egy körforgót... nagyjából tíz percig dobáltam, mire újból elnehezedni látszott a dolog. Most viszont nem volt vesztés. Sőt. 

  Igen, jól látod. Kihalásztam a kincsem. Az egyetlen egy probléma az volt, hogy az előke előtt nagyjából 4 centi monofil fityegett szabadon, tehát az az otrombra csuka, vagy vak volt, vagy meglocsolták a tavat Bolyhos pálinkával, mert hogy eléggé mellé vágott a wobblernek. Nagyjából három percig voltam boldog, aztán tőlem jobbra csukát fogtak. Ismét. Az orkán erejű széllel szemben ücsörögve, végül úgy döntöttem, hogy átköltözünk nővéremékhez. Az utolsó egy órában, sikerült akasztania még egyet, de sajnos az lefordult. Legalább egyikük nem haltalanul zárta az utolsó egy órát.

  Én, mármint mi, négyen, mert a két hősies kísérőnk még pergetni kezdett a duda után, ráraboltunk az ebédre. Csak hogy ne búsuljak:

Egy kis édesség a keserűségre. Isteni volt! Na de! Háhá! Ott a tombola! Csak nem nekem tombolt! :D Mer'hogy egyetlen egy számomat se húzták ki. De a tavalyi győztesét igen. Kétszer is. Mondtam neki hogy, "osszukszét!" :D De, lényegtelen. Rengeteget nevettem, és mindezek ellenére, nem fogok eltántorodni egyetlen egy versenytől sem, a csukák meg kapják be.

Sok sok gratula azoknak, akik szemtelenül szerencsések voltak, és fogtak csukát. Külön gratula azoknak akik benne voltak az első tízben, és ultragratula az első háromnak.

A listát a KALAPECA.EU-n fogjátok megtalálni, illetve Facebookon.