Egy kezdő pergető blogja...

2016\06\12

Hogyan készült?

Az Esox Hunter.

 

Pontosabban egy wobblerről van szó, amit szerény személyem készített el a napokban. Eddig két nap ment rá, és még 3 fog a száradás miatt. Na, de ennyire ne rohanjunk előre.

   Wobblert készíteni bárkit tud, akinek ügyes keze, és szereti a színeket. *ugrálva jelentkezik*. Az én wobbleres pályafutásom tavaly indult, amikor is találtam egy balsalécet a garázsban. Azóta lett 5 fahal belőle, és kettő hozott már csukát, és süllőt is.

   Az Esox Hunter története e héten kezdődött, amikor is egy újabb matchbotos horgászverseny végett betértünk a Veresegyházi Hari-Hari horgászboltba. Az ottani NAGY horgászhölgyek mindig remek tippeket és tanácsokat adnak mindenben, pergetés, meg harcsázás, illetve bármi másban is. Jó kapcsolatnak örvendünk velük, így hát minden alkalommal amikor versenyre megyünk, és utána beesünk hozzájuk tartunk egy kisebb élménybeszámolót, mint én legutóbb a pergető versenyről. Elújságoltam, hogy a kézzel faragott wobbleremmel fogtam egy süllőt, amit egyikük hitetlenkedve, hatalmas mosollyal jutalmazott.

"Azóta se tudtam balsafát szerezni, hogy tudjak még kisértletezni." - magyaráztam kissé letörten. Jó móka két óra alatt egy testet kifaragni, aztán szórakozni az ólmozással, meg a plexi nyelv csiszolásával...

Nem sokra rá eltűnt a hölgyemény a ház felső szintjében, és egy kisebb csatazaj közepette, felbukkant egy balsarönkkel. Kétkar vastagságú fáról van szó. Kerek szemekkel bámultam rá, amikor elmesélte, hogy egy öreg wobblerkészítőtől örökölte, és hogy a felét odaadja, de a másikat kéri vissza, plusz egyet faragjak neki ebből, és ki is fizetné.

 "Nem kell kifizetni, elszáll a varázsa. Szívesen csinálom. :)" - válaszoltam mosolyogva.

Rá másfél napra, amikor úgy éreztem, hogy na, most van ihlet kimentünk a garázsba, ketté vágtuk a fát, és a mienkét elkezdtünk darabolni. Meg is lett a test olyan két és fél óra alatt, de nem tetszett. Ott hagytam pihenni, hogy hátha... hát egy nap múlva meg is lett az eredménye.

 

dsc_4529.JPG

(Háttérben a díjnyertes Deep One, és kisöccse.)

A plexi terelőlap még régebben ki lett vágva, azzal nem ment el időm. A drótozást mindenki tudja, hogy hogy van nem? :D Persze hogy nem. Nem nagy kunszt, de azért 4x szúrtam el a hajlítást.

dsc_4530.JPG

A test hasán sac/kb középen kell megejteni a bevágást egészen addig, amíg jó helyre nem kerülnek a karikák az orron, és a farok végen. Ugyan ekkor a terelőlap helyét is megnyiszáljuk. Utána megtömhetjük ólommal a hasát. Természetesen ezt is saccolva. (Mert lusta vagyok okosabban megoldani az egészet...) Jó alaposan beragasztunk mindent a helyére. Az első réteg lakk higítva megy fel rá, hogy megszívja a fa, és ellenállóbb legyen a harapásokkal szemben.

dsc_4544.JPG

(Fakóból sötét barna.)

Ez fél nap. Pontosabban egy éjszakai horgászat ideje. :D  Másnapra megszárad annyira, hogy be lehessen próbálni a terelőlapot, és mehessen úszáspróbára, ami rettentő jól sikeredett. Mélyre törő lett, de olyan szinten, hogy fél perces vontatás után eltűnik a mélyben, és ijesztően rezeg a Sweepfire spicce is. Csak remélni merem hogy tényleg normális a mozgása.

Csiszoljuk meg az esetleges kiálló részek miatt, rontja a szépérzéket.

Festés!

 

Ezzel mindig viharban vagyok. Szerény véleményem szerint a halak 80%ban a rezgésre mennek, és 20%ban a színre. Ebből kifolyólag, mindig rikítókban gondolkodok. Ami a képen van, az akril festék, újak, és az Esox az első, amin kipróbáltam őket. Hát, meg kell hogy mondjam erre én is habzó szájjal vágnék rá.

dsc_4554.JPG

Ennek az akrilnak az a hátránya, hogy több réteg kell, hogy fedjen. A sima modellfestéknél elég kettő, és nem látod a fát. Minden esetre, így még jól nézett ki...

dsc_4561.JPG

Aztán jött a hajtépés...

Ugyanis, a fekete kiemelések és a csíkok, a jól bevált alkoholos filccel készültek, amik nem mosódtak el az előző halakon. Mondom NEM mosódtak el. De, Esox úgy döntött hogy megcáfolja az egészet. Az első hajólakk bevonat után elkezdődött az apokalipszis.

dsc_4567.JPG

"Most miért? Olyan egyedi lett... meg nagy sebességnél van ilyen, hogy elmosódik." - magyarázta apu.

Persze én elhiszem, de nem saját célra készült, hanem ajándékba. "Hogynézezmárezki?!" Háborogtam tehetetlenül. Homlokráncolva csóváltam a fejemet, és próbáltam nem arra gondolni, hogy remélem be fog szakadni az első akadóba, vagy kézbesítés közben egyszerűen belekap a szél és világgá úszik.

Na mind egy is. A lényeg hogy még egy réteg lakk, 3 nap száradás, és mehet az új gazdájához.

Esox Hunter, a szemtelenül gyors wobbler.

dsc_4563.JPG

2016\06\05

"Fogtam egy süllőt!"

III.Tápiómente Bajnoka - Mészáros Bence Vándorkupa
Egyéni Parti Pergető Kupa

 

 Hajnal 1kor azon izéltem, hogy aludni kéne. Cuccokat a kocsiba pakoltuk, átnéztük a botokat, wobblereket és társai. A csomagtartóban helyett kapott a július gyermek horgászversenyre felajánlott 3 zacskó ajándék, és 5 bot is. Nem volt túl drága beismerem, de már a tudat és az érzés, hogy adunk mindig pozitívan tölt fel. (Köszönjük a FŐHESZ-nek, hogy beszálltak mellénk a támogatásba :D). Kemény harcok árán végre sikerült álomba rugdosni magam, annak reményében, hogy aznap még a versenyen sikerül végre idén ragadozót akasztani.

 Reggel 5kor rácsaptam a telefonra, mert goromba módon fel akart ébreszteni, ami sikerült neki, de még azért 10 percet heverésztem azt hallgatva, hogy bátyám mikor mászik ki az ágyból. Csak a ruha kellett meg némi útravaló. A GPS most nem ejtett át (csak hazafelé... aztán kiderült hogy bátyám berögzötten megjegyezte a rossz utat)  és időben odaértünk a tóra. Még a kezdés előtt szóltam Kalacsi Janinak, hogy szeretnénk átadni a gyűjtött dolgokat, amiket be is pakoltunk a lakókocsiba, és közben eszembe jutott az elhagyott wobblerem is. (Igen, feltétlen muszáj volt megemlíteni.) Időközben pedig nővérem ajándék UL botját is átvehettem, mivel az elmaradt a Női Parti pergető kupáról. :)

A megnyitóval egybekötött megemlékezés után következett a sorszámhúzás. Illedelmesen kibattyogtam bátyám után golyót húzni, és egyből szemet szúrt valami.

dsc_4500.JPG

Számozzunk már kicsit. 23-32. Csak az én agyam sikított fel meglepődve ezen? 32-32, 23-23. A csapat/pár szám 7 volt. 7-7. Csupa tömény szerencse szám. :D

Ennek hangot adtam bátyámnál is:

- Te, nézd már!

- Mit?

- 23at fordítsd már meg. :D 

- Tényleg :O

     Miután kihúzták az összes számot, és elindítottak sorban mindenkit a tóra, én okos fejjel bátyám után csoszogtam a vizes fűben, az ívó keszegeket figyelve a part szélében. A tavunkból kiindulva, keszeg íváson mindig van rabló.  Aztán elhúztam a szám szélét, mivel minden tó más, úgy hogy nem sok reményt fűztem hozzá végül. A tó "hátsó" részének sarkában álltunk meg, ahol nővérem nyerte idén a Női pergető versenyen a kupát. Szokásos botnyitás, első két esélyes doboz kipakolás, wobbler felett hümmögés, esély forszírozás...végül úgy döntöttem, hogy az újonnan szerzett wobblert próbálom ki, akinek neve Lucky. Szerencsétlenség a szerencsében, az első bevágás után, a csuka a drótelőke fölött kapott a wobblerre aminek következtében MAJDNEM odalett a wobbler. Merítővel sikerült kihalászni! :D Megmaradt, és a következő tíz percben hozott egy csukát.Kicsi nehezedés, aztán ráverés. Nem volt túl nagy, de úristen, megtört a jég!

dsc_4512.JPG

Utána rövides csend következett. Nálam. Bátyámnál megszólalt egy rövidke másodpercig a fék, és illedelmesen meghajlott az Alcedo az akasztott csuka súlya alatt.

dsc_4511.JPG

 

  Háhemihogyhe? :D 1-1. Jó hát oké, boldog voltam mert neki se sikerült az elmúlt versenyekben egy darab csukát se fogni, szóval fej-fej mellett majdnem már versenyből is, meg az adrenalintól is felbuzdulva dobáltam tovább Lucky-val. Nem sokra rá fura módon művelt kapásra reagálva bevágtam, és homlok ráncolva figyeltem, ahogy egy kígyótestű kis csuka kúszik ki a vízből. Nem mondanám hogy küzdeni akart, inkább csak "jóvan, hagyjál már csak szedd ki ezt a piercing-et és had menjek már tovább" volt. 2-1. Vigyorogva szöszöltem le a Lucky-t és dobáltam tovább. Sokáig nem volt semmi, de többeknek sikerült szép számmal fogni közben. Az utolsó másfél óra előtt a wobbleres doboz fölé gugoltam, és valami oknál fogva, a talált-faragott-kissé sérült wobbleremet tettem fel, aminek a készítése 3 napot kitett. Első dobásra nem volt semmi, aztán a másodiknál döbbentem meredtem a bot végére.

   Nehezedés után határozott koppintás, reflexből vagy inkább ösztönből bevágás. Lassan és lomhán úszott felém valami. Nem rázta magát, nem tépte a botot... Tisztességesen, és méltóságteljesen bukkant elő egy süllőfej, én pedig azt hiszem valami ilyesmit mondtam akkor: b@szki ez egy süllő... és verte az 56 centit. Abban a hitben voltam hogy megint egy hínárost puszilgatott a wobbler, de nem. :D

dsc_4517.JPG

"A saját wobbleremmel fogtam!"

 Fülig érő szájjal újságoltam az összes fűszálnak,  pár hangyának, meg a környező versenytársnak is. "Hát ez mekkora jó már! Nőin is két csukával és egy süllővel értem el helyezést." Hú, hát most aztán kell még hal! Fogtam hármat, tök jól esznek a tavalyihoz képest, biztos lesz még rávágás. Aha, volt mindenféle gaz a wobbler terelőlapján... időközben megjött bátyám második csukája is.

dsc_4516.JPG

    A maradék 1 órában helyet változtattunk mert nem volt semmi akció. Közben elkezdtem matekozni, hogy ha még súlyozottabb helyezést nem is érek el, de az első 10ben tuti benne leszünk. A páros helyezést meg el is felejtettem...

     Jani lefújta a versenyt ha jól rémlik, olyan 13.45-kor, és leadtunk a mérlegelőnek a fogási naplókat. (Időközben leüldöztem Janit a sátorban és mutogattam neki a süllőt :D hát persze hogy a 60 ember minimum fele már tudott róla. "De ha én nem adom vissza, akkor nem fogsz süllőt!" Hát persze! :D" )

    Egy rövides segédkezés közben az ebédnél (papír eret vágtam mindenkinél ollóval, muhahaha! >:D jó, csak karszalag volt...) és miután én is megebédeltem, ültünk le a nagy sátor külső részénél várni az eredményhirdetést.

dsc_4520.JPG

(Vicces energia ital is járt az ebédhez. Nem tudom ki találta ki, de nagy koponya volt. :D)

    Az első 10 helyezetig fel se álltunk, mert 3-2 csukával szerény véleményünk szerint bőven benne voltunk. Aztán hitetlenkedve kellett rájönnünk hogy az első ötben is. Sőt... tesóm 4. lett a két csukával, és tépte a haját mert amúgy leakadt egy 3. neki a part szélében. "Ha az meglett volna!" Én homlokráncolva bámultam versenyzőket. Csak a szokásos " Idén is elhagyták a fogási naplómat? :D" (Tessék csak emlékezni a női verseny beszámolójára.) vigyorral ücsörögtem a földön, amikor Jani bemondta a nevemet.

    Nagy szemeket meresztve bámultam végig a sátor alatt ácsorgó jókedvű embereken, mivel hallottam olyat is, hogy volt nem egy 4 fogásos eredmény... (Gyerekek, csukjátok be a fületeket pergetés közben, sok bosszúságot spóroltok meg magatoknak.) Hát...hú, azta! Ugrottam is fel és mentem ki a jófélegyűjtős pálinkáért, és a többi ajándékért. Épp hogy kiértem, és bemondta az első és második helyezettet (Gratula Anita! :D) mehettünk is vissza bátyámmal, mert a "testvérpár!" vonulhatott vissza a plusz kupával járó Páros első helyezésért.

20160605_165913.jpg

Összefoglalva? Büszke vagyok a Nomurára. A botomra, ugyanis a mai napig halat nem látott, és karácsonyra kaptam, tehát már ő is "beavatott" lett. A Ryobi a süllő után kattogni kezdett, úgy hogy azzal kezdenem kell valamit. Ja, nem erre vagytok kíváncsiak. :D A versenyre nem úgy indultunk el, hogy 0 fogással zárunk. Volt valami a levegőben, valami olyan érzés, ami azt súgta, hogy ez a verseny más lesz. Talán a hangulat is hozzá tett, a versenyzők jókedve, és Jani hibátlan szervezése. Minden esetre rommá égtünk a napon mert arról volt szó hogy ma vihar lesz... vihar volt.

Viharos jókedv. :)

dsc_4502.JPG

 

Köszönet minden résztvevőnek, és Kalacsi Jánosnak valamint a támogatóknak, hogy ismét egy felülmúlhatatlan versenyen vehettünk részt!

Üdv.: Egy lelkes kezdő pergető.

 

 

2016\04\25

VII. Női Parti Pergető Bajnokság

Esős családi győzelem.

 

Na, de nem úgy...

   Szóval. Idén a tavalyi győzelem margójára, nővérem is benevezett a versenyre. Előtte két héttel fordult meg a fejünkben, hogy talán kéne gyakorolni. Egy héttel később meg hogy talán nagyon kéne gyakorolni. Előtte egy nappal Domonyi II-es tavon meg hogy nem kéne beszakadni. (Sikerült neki.) Fogni nem fogtunk semmit, mert hát  a Domonyi tóról beszélünk, és ott a nádfal lenne az esélyesebb ami persze a túloldalon van, és bejárókról pergetni nem leányálom. Na, de lényegtelen. 

(Amúgy nem ismerős ez az egész?:D Bár én fogtam előtte csukát, de még akkor sem voltam biztos benne, hogy fogok-e egyáltalán valamit verseny alatt.)

   24.-én karöltve két kísérővel hajnalban elindultunk a versenyre, Tápiószentmártonba. Hozzá tenném, hogy itt akkor nem esett az eső, szélcsend volt, és kellemesen meleg két pulcsival. Félúton már csepegett, aztán szakadni kezdett. Ó nem probléma, esőben is amuroztam már stégbejáróról, nem igazán hat meg hogy vizes leszek. Sorsolás előtt Kalacsi Jani átadta az ajándékokat Szegedi György világbajnokunk, és Erdélyi PuPa Balázs (kezet fogtam vele! D:) társaságában a hagyományos módon, és persze megkaptam a Vándorkupa másolatát, hogy legyen emlékem a tavalyi győzelemről.

13055085_1375082152518006_5566366918058433408_o.jpg

Ha már idén sikerült nullázni. A verseny első órájában (meg a másik háromban) szokásosan végig próbáltam az összes létező esélyes színt, és még így se akadt semmi. Mellettem balra ez alatt az időtartam alatt fogtak kettőt, plusz egy leakadt.

13048242_1181871455179184_6561555363799368071_o.jpg

Aztán nővérem tőlem jobbra a tó sarkában akasztott egyet. Ment a telefon, hogy mekkora, meg mivel... bizonyára akik ismerősök facebookon tudják, hogy egy ideje wobblereket faragok, súlyozok, drótozok, festek, lakkozok és tesztelek.

kepkivagas.PNG

(Itt még száradt a lakk terelőlap nélkül)

Kért tőlem egyet még verseny előtt, kék-UV sárga kombóval. Nem igazán hittem hogy tényleg hoz majd halat. De sikerült neki, egy 53 centis csukát a partig hozni. :) (MOCSKOSUL büszke vagyok,) A második csukát amit már akkor fogott amikor én is mellettük voltam, egy fehér-piros minnow típusú Goldstar wobblerrel fogta, és kisgyerek módjára ugrált örömében, amit még a mérlegelő is megmosolygott. (Kár hogy nem voltam ott az elsőnél.)

(Én meg kilóra a hínárt. Nem baj, legalább kevesebb lett belőle megint. :D Szívesen! :DD )

13071811_1181871625179167_1889877902302940288_o.jpg

Az időjárás végett ez már rekordnak számított mert a jéghideg szél és a folyamatosan eső víz, amit a FRONT hozott, betett a csukáknak. Nagyon kevés került ki a tóból, és ebből kifolyólag, még azok is nulláztak, akik már pedig mindig fognak halat. Azért az utolsó percig próbálkoztunk, hol kisebb gumival part szélben, hol mélyebbre futó wobblerekkel... de ennyit adott a sors aznapra. 

     Bőrig ázva ebéd után vártuk az eredményhirdetést, ahol bebizonyosodott az, amit másik nővérem (mert hogy kettő van) barátja egész verseny második felétől hajtogatott. "Senki nem fogott három csukát. Figyeld meg első lesz én már tudom." ÉS persze hogy első lett. :D

 

13029550_1031284570294535_556113821999647112_o.jpg

Lehetnék irigy, nem de meg se fordult a fejemben. Én tavaly nyertem idén neki járt. Főleg azért, mert ő még csukát se fogott előtte, és 1x látott pergető bottal vízpartot. Nem vagyok irigy, mert azzal a wobblerrel nyert részben amit én csináltam. ÉS NEM VAGYOK IRIGY mert végig állta a 4 órát a szélben, és a szakadó esőben. (Én esőkabát nélkül de az mellékes.)

Nem IRIGY vagyok hanem BÜSZKE.

13071963_1031280413628284_524736256683816011_o.jpg

Hogy én mit nyertem? Még egy pergető horgászt a családba, aki legalább olyan őrült horgász lett mint én meg bátyám.

 

Eredményhirdetés és fényképezkedés után jött a tombola. NA, itt is nyertem! :D Aznap a 28as volt a szerencseszámom, mert hogy kétszer is ki lettem húzva. Egyszer bögrét nyertem pálinkával, utána meg egy Diós tortát ami Vaniliásnak lett átadva. (Jól járt a család...)

Egy szóval, hiába nem fogtam csukát, és nem értem el helyezést, aznap akkor is sokat nyertem. Találkozhattam olyan emberekkel, akikről csak hallottam eddig, olyan jól érezhettem magam mint sehol más versenyen, és többet nevettem egy nap alatt mint 1 hét alatt szoktam.

Köszönjük Kalacsi Janinak az ismételten feledhetetlen versenyt, és a szervezést, a támogatóknak az ajándékokat, a felajánlóknak a tombolát, és fővédnöknek, Szegedi Györgynek, a ház gazdájának Erdélyi PuPa Balázsnak, valamint a ház asszonyának, Jegyes-Tóth Krisztának, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel a versenyen.

Jövőre ugyan itt, csak szebb időben!

12540912_1278657825495345_1582838464905704708_n.jpg

2016\04\03

Polaroid szemenköpés...

avagy, hogy nézz be a víz alá.

Majosháza-Harcsa horgásztó

Monarch Dok Spinning Cup

2016.04.03.

 

   Az idei első pergető verseny, egyenlő volt az önmegsemmisüléssel. Nem otthonról indultunk, de időben, és az út sem volt bonyolult. A tó megközelítése sem, bár azért pár méterrel odébb a buszmegállóban meg kellett fordulnunk, mert a GPS tovább vitt, mármint nem ismerte a tó felé vezető föld utat.

12891048_1356547687704786_114565552256964737_o.jpg

   A szokásos gyülekezés, és a 31.es sorszám kihúzása után (na meg, a reggeli energiaitalra engedett mini pálinka) elegánsan sétáltunk egy kört a felszereléssel a tó körül. Majd hogy nem utolsónak indulva. (Ne szépítsünk, utolsónak...) Ez már lehetett volna egy rossz előjel. A versenytámogatótól kapott 3 gumihal, illetve egy wobbler bevetésével az első óra nagyjából azzal telt el, hogy szugeráltam a csukákat, nem mintha használt volna. Mind eközben bátyámékkal megtárgyaltuk, hogy ismerőst elhozzuk erre a tóra, mert tökéletesen szemet kényeztetően néz ki a környezete, és meglehetősen barátságos is a szigetecske, meg a stégek is. (A hasast dobáló pontyoktól nem is beszélve, fejben már sátrat vertem. :D)

  Egy újabb eseménytelen óra múlva, a polaroid napszemüveg (Fox XT4) olyat engedtetett látni, hogy szálanként száz irányba álltak a hajszálaim. Egy csukiafi, vagy lányfi, jókedvűen beállt egy mini bokor aljába napozni, tőlem balra a partszélben. Dermedten meredtem rá, és óvatos léptekkel elindultam a citromsárga nimfa felé, ami a táskában lapult. A becserkészés sikeres is lett volna. Az orra előtt ugráltatott gumi csábosan illegette magát előtte, amire rá is kapott, aztán mint akibe belerúgtak, ki is köpte és eltűnt szem elől. Leesett állal bámultam a vízre, és hitetlenkedve markoltam a botot... nem sokra rá, wobblerre váltva, és dobálás közben, újabb két páciens állt ki a part szélbe hawaii-dj-nyaralás gyanánt. Remegő kézzel és adrenalintól fűtve vontattam be az orruk elé a wobblert, ami könnyedén elúszott előttük, és partot ért. Mintha mi sem történt volna, úgy lebegtek egy helyben...

"Ez most komoly?!"

A nimfa se vállt be. Az orrukon kopogtattam, de komolyan. Minden féle gumit cibáltam és énekeltem nekik, de egyszerűen uszonyon fordultak, és elhúztak. Ez eddig három... Az utolsó órák felé, egy két részes Salmo-t kotortam elő, és dobáltam a mélyvíz felé. Úgy rémlett, hogy egész mélyre, úgy 4-5 méterig lemerül. Harmadik dobás után a polaroid csoda a víz alatt egy fejet rajzolt ki a wobbler mögött a vízparttól három méterre. Egy csukáét.

Szempillantás alatt megállt a kezem, és lebegni kezdett a műhal előtte. Aprókat belehúzva reménykedtem benne, hogy végre valahára, egy nyavajást én is horogra keríthetek, ha már mellettem dzsungelharcot vívott az egyik versenytárs egy szép csukával, ami meglógott a botjáról.

Hát nem. Ez is fogta magát, a képembe röhögött, és hátat fordítva nekem, illedelmesen, azt a csinos seggét riszálva, elúszott a tó közepe felé...

Úgy, nagyjából 4x kaptam idegrohamot a verseny ideje alatt, és növesztettem új hajat a bohócok miatt, akik csak napozni álltak ki a parthoz szinte. Vagy lehet, hogy én csináltam valamit rosszul. De könyörgöm, helyettük nem ehetek!

Megvártam az eredményhirdetés java részét, aztán sajnos mennem kellett, mert tesóm időben haza szeretett volna érni.

Helyezés, és hal nincs. Tanulság van, tessék levonni, nekem már sikerült...

Na de majd 24.-én...maaaajd.

>:)

2016\01\27

Nőket a partra!

Lerágott csont, de annyira még sem.

A horgászat a mai napig az a sport, hobbi, aminek egyre többen kezdenek hódolni. Fiatalok, idősek, öregek...fiúk. LÁNYOK.

Hogy miért emeltem ki?

Mert izgalmas téma, főleg számomra, mint női horgász. A mi kedvenc tavunkon ha látok is lányokat-nőket, ők általában napfürdőznek, vagy bogrács körül sündörögnek, esetleg a gyerekek után kocognak, akik tücsköket kergetnek a méregzöld fű tövében. De akadnak kivételek, sőt nem is egy.

Akik botot fognak órákon át ácsorogva. Csaliznak, etetnek... harcsás felszerelést állítanak össze. Csónakból horgásznak a Tiszán...

NOS...miért a Nőket a partra! lett a bejegyzés címe?

Először is, mert igenis rá lehet venni őket, másodszor is, IDÉN is lesz Női Parti Pergető Kupa, előre láthatólag Április 24.-én Kalacsi János szervezésében.

12540912_1278657825495345_1582838464905704708_n.jpg

Na de...

1. Hogyan csaljuk ki a lányokat?

Rózsaszín. Most találkoztam össze egy ilyen dologgal az egyik csoportban. :D és szerintem ez tök jó ötlet. Nekem elég lenne egy narancssárga szett, és akár megfürdök a hallal együtt is...

Szóval!

Rózsaszín bot, orsó, damil.

Harcold ki, hogy fogadjon veled... igen, jól olvasod.

"Jól van, ha tudsz szerezni komplett rózsaszín szettet, kipróbálom."

Nincs ötleted? Én adok.

Google: Lotus rózsaszín horgászbot.

Google: Okuma Pink Pearl. /Pergetőszett/

------

Ha ez nem megy, csak vidd el magaddal nyáron, és akassz egy halat, Add a botot a kezébe, de ne akard hogy megfogja a kifárasztott halat. (Komoly lelki traumát élhetnek meg egyes lányok a nyálkás pikkelyes felület végett.)  Legyél rá irtó büszke, és ne felejts el türelmes maradni. Ja, a közös képek se maradjanak el, és a folyamatos feltöltésük a facebookra. Viseld el ezt is a cél érdekében! :D

Ismételd!

2. Ha beleszeretett a horgászatba: pergetés.

Ha egy kicsit szeretnéd benne a versenyzés izgalmát előcsalogatni, akkor nincs más dolgot, mint ellátogatni a http://kalapeca.eu/versenykiirasok.html oldalra, és figyelni a minden év áprilisában megrendezett Női Parti Pergető kupát, amire én idén is menni fogok. (Reményeim szerint.)

És mert persze nálam van a vándorkupa. :D

 

dsc_0027.JPG

2016\01\27

Új év, új bot, első hal.

Ez az idei első bejegyzésem, noha 17 centis a jég a tavunkon, és javában zajlik a MOHOSZ-nál a vízkiosztás.

Viszont ez nem gátol meg abban hogy írjak az uborka szezonban.

Nem is olyan rég (tavaly) karácsonyra kaptam egy botot. Na, de hogy? :D

Meghalt az asztali gép alaplapja, és elhozattam xy boltból anyuékkal az újat. Ahogy hazaértek rá is csaptam, viszont találtam valami papírt az alaplap tetején.

"Nomura" meg még volt ráírva valami. Nagy szemeket meresztve, aztán vigyorogva, miután rájöttem hogy a Nomura egy Japán bot márka, toltam az ősok orra alá a lapot. Rémülten próbálták ráterelni az alaplapra a dolgot, hogy biztos rossz jótállásit adtak hozzá. Csak hogy, tisztában vagyok a márkákkal is...

12391912_1270510102975212_6289213007231492119_n.jpg

A fa alatt leplezett "éntudommiezdetökjóhgyvanegycsukásadropshotmellé" gondolattal bontottam ki.

Lássuk!

Bot: Nomura Never Crack

Méret: 240cm/5-20gr

Csukás-süllős bot. (harcsát is kizavarja a vízből szerintem) Dobtam vele vasat, wobblert, gumit 20grammig bezárólag. Nem igen esett nehezére a dolog. Felszíni csalik vezetésénél hibátlan, kellően "merev" de még is puha.

Amíg nem jött be a tél addig imádtam vele pergetni, aztán beállt a jég... és jött a január. De, nem vagyok az a fajta akit általában vissza tud fogni a hideg.

Hát mentünk lék horgászni.

12509489_1291114974248058_8885225819018496745_n.jpg

 

A vertikális módszer nem jött be, és a gumihal sem. Többek közt azért, mert jéggé fagyott a botot tartó kezem, és hátba fújt a csontfagyasztó hideg szél is. Úgy hogy maradt a kishalas megoldás.

 

12573237_1292494524110103_2715568692780807786_n.jpg

A második alkalommal érkezett 175 centis eresztéken fenék közelben. Az egyedüli éhes ragadozó és az év első csukája...

 

 

2015\11\17

„Csak ülsz a parton…”

… és bámulod a botot.

Hallod pár embertől az ismerőseid között. Neten, munkában, suliban…bárhol. Az álladat támasztva ellenséges homlokráncolás közepette bámulsz rá, és elfúló haraggal pufogsz magadban: „Bár csak tényleg erről szólna.”

                Nem, sajnos hírem van. A horgászat lényege már ott kezdődik, hogy a garázsban ácsorogsz, és az álladat dörgölve azon morfondírozol, hogy most épp milyen halat akarsz MEGTALÁLNI, milyen felszereléssel a tóban-folyóban. Mert ugye, be kell pakolni azt a rekord mennyiségű felszerelést, amiből több van, mint az asszony cipője a szekrényben… szóval, célhal.

                A kulcsszó a MEGTALÁLNI. Nem mind egy, hogy milyen helyen ülsz le, milyen évszakban, milyen időjárás közepette. Nyáron sekélyebb vízben vannak, ősszel a mélyebb helyet keresik. Szélben vízközt és fenéken járnak. Sorolhatnám…

                Ha leülsz egy általad jó helynek titulált partszakaszon, ne adj isten stégen. Akkor jön az, hogy ponty vagy amúr? Harcsa? Keszegezés? Mert az sem mind egy, hogy milyen bottal, monofillal-fonottal, horoggal, szerelékkel esel neki a víznek.

Ugye, itt már azért elgondolkodik a külső szemlélődő.(Remélem.)

Na, oké, eddig tényleg nem csak az ücsörgésről szól a dolog.” – ja igen, mert állva kell szerelni a parton. (Én nem szoktam ülni. :D) Vagy otthon. (Ott se szoktam ülni.)

Persze. Valójában még mindig egy lusta embernek gondoljátok a horgászokat.. Valljátok be! D:

community-angling.jpg

                NOS! Harcsázzunk! Izmos bot, mondjuk egy Power Cat, fonott zsinór, olyan 30-40es. Na de… Upose? Stupek? Ha stupek, akkor be kell húzni, vagy is ÁLLNI kell. A másikat sose használtuk… Úszós harcsázás? Na, igen, ott lehet ülve is dobni.

                Pergetés? Ücsörögni akkor ül az ember közben, ha pottyantósra megy a tóparton. Aki pergetés közben tud ülni, az azért van, mert nincs több hely a tavon, amit meg tudna dobálni. Mert, hogy, e közben sétálnak…

                Match! Finomszerelékes úszózás! Állva is lehet, mivel nem nehezek a botok, viszont, hülyére tudod fogni magad keszeggel, tehát nem CSAK ülsz. Csontizás, etető dobálás, kapás, bevágás, halleszedés.

                Feeder? Fenekezés? Itt ülsz, egészen addig, amíg a szemét halak meg nem zavarják a nyugalmadat, mert éhesek, de akkor sajnos fel kell állnod, és be kell vágnod, valamint fárasztanod. Ugye milyen fáradtságos dolog?

 11695835_1176491095710447_2529993462715346686_n.jpg

Jó, oké… persze. Nem csak ülsz és bámulod a vizet.

 

Nem. Mert meg kell keresned a halat, ha nincs kapás.

Mondok egy példát:

Nyár, éjszakai horgászat. Stégen nem volt kapás amúrra combos úszós felszereléssel. Szépek voltak a csillagok meg minden, de azért egy halacska jól esett volna. Lefelé a nádfalak mentén ment a cuppogás. Falatoztak az amúrok… fogtam magam egy doboz csemegekukoricával, és lebaktattam két stéggel lejjebb. Nád elé dobtam és feszülten vártam, hogy a világító úszó tető elcsoszogjon a nád elől. Sokáig nem akart… ilyenkor tudod, mi van? Nem fogom és hagyom a fenébe, meg „Basszus, ez de unalmas…” hanem egyből azon kezdek el gondolkodni, hogy mi van, ha épp rossz helyen ÜLÖK. Szépen felÁLLOK, és odébb megyek.

Hihetetlen mi? Szerintem is. Hirtelen fogytam pár dekát ettől… már a gondolattól is. Te nem?

Csak én nem mentem arrébb, hanem KITARTÓAN kivártam a négy kilós amúrt, ahogy önelégülten elsétált az úszómmal.

HUH, fel kellett állnom, és az adrenalintól belőve, vigyorogva vágtam be neki, és állva fárasztottam ki, majd szákoltuk meg.

kayak-fishing-matt-harris-585x333.jpg

 

Na, ehhez mit szólsz? Legyintesz egyet. Miért? Mert nem próbáltad ki.

És miért nem próbáltad ki?

Gyerünk! Halljuk a kifogásokat! Nincs wifi a parton? Nem termelnek a fák internetet oxigén helyett. Értem én… nem szereted, mert unalmas. Végig olvastad, egyáltalán amit írtam? Ha, igen, akkor miért ücsörögsz még mindig a laptop-asztali gép előtt?

Ja! Mert nincs akitől meg tudnád tanulni? Ezen sorok írójának az internet sötét és nem mocskos bugyrai tanították meg a METHOD használatát és sok minden mást... a lényeges dolgokat családfőktől és a testvérétől tanulta meg. akkor te mire vársz még?

Jó kérdés mi?

 

Ui.: Apró felháborodás csírájából szaladt ki ez a kezemből. Kinek nem inge…

2015\10\19

Kalandos új terep-Armadillo pergető kupa.

Helyszín: Lajosmizse, Füzes-tó

Nap: 2015.10.18.

------

Fekvés: előtte való nap éjfél+30 perc.

Ébresztő: Aznap hajnali 4.30

------

Felszerelés:

  • Cormoran R.M Drop shot+Abu g. orsó, Shinobi D. fonott.
  • Alcedo Modularis Spin+Ryobi Ecusima+Trabucco monofil
  • Okuma Pink Pearl+Okuma+ mittudoménmilyen monofil már.

   Kezdjük ott, hogy verseny előtti nap este 11kor kerék csere volt a kocsin, mert eresztett a jobb első. (Jobb később...) A pótkerék le volt eresztve (mermérne?) úgy hogy egy gyors pumpálás után helyet foglalt a jobb első sziszegő kerék helyén reménykedve abban, hogy nem fogja szanaszéjjel rázni a kocsit út közben.

dsc_2025.jpg

   Hajnal fél5ös kelés után, és 20 percnyi utat bírt nagyjából a GPS a kocsiban, szóval a Sanyikámat (Sony Xperia Neo, szintén GPS használat) kellett bevetni. Szerencsétlen hiába mondta mi merre, hány méteren belül van, milyen irányban, akkora volt a köd, hogy ha párnába töltöm, simán elalszok rajta. Kétszer majdnem benéztünk kemény 40km/h-val két kanyart, mert idézem "Kukacot nem látok baszod..." volt egész úton a helyzet. Tehát, az 1 óra 20-30perces menetidő kirúgta magát több mint két órára, amiben a GPS is hibás volt valamint először rossz tóra is mentünk. (nem a Sanyi a hibás.)

Mivel lövésem se volt, hogy hol a túrórudiban van a Füzes-tó, inkább felhívtam Janit.

- Bethlen Gábor u. 13. A Haldorádó nem jó tó. :D

- Oké, akkor érkezünk!

Nos. Nem hogy tó nem volt ott de pocsolya sem. Aranyhallal. Ekkor bátyám már az idegein szambázott, mert hogy 20 perce kerestük a tavat, végül bevillant holt kómás fejjel, hogy én láttam egy piciny pirosas táblát fehér "Füzes-tó" felirattal a fő úton. Egész aranyosan, és kacérkodva ücsörgött jó magasan egy kerítés sarkán. "Ménemszóltálelőbbmostnemkésnénkannyit!"

Nem, nem késtünk, és a tó is megkerült. Mint utóbb kiderült Jani fejét is átvágták mert hogy Görgey Artúr utca! kellett volna... (Mámind1.)

dsc_2030.jpg

(Rövidítés következik:)

(Megjgyz: a tóba telepítve lett ragadozó, 5 mázsa.)

Sorsolás, kicuccolás, hely foglalás. Minden tök szép és jó. A tó is hangulatos, nagyon barátságos. Meglátni és megszeretni. Ésakkoraztán hangjelzés és csapjunk bele!

Első két óra a szokásos módon telt el. Én miért nem fogok halat? Szeretném megemlíteni, hogy ez alatt az idő alatt se én se tesóm egy büdös rávágást se kapott ajándékba egy haltól se. De majdnem 5-6 percenként fogtak két kézre mellettünk. De komolyan... Végig dobáltuk a létező összes wobblert (jobb szeretem őket) pár gumihalat ami a kezembe akadt, de semmi. (Halkan megjegyzem, azért a mellettem jobbra lévő versenytársammal sikerült a víz alatt összeakadnunk, de az nem számított bele a fogásba :C )

Nem sokra rá megtört a jég!

Tesó akasztott Salmo Minnow-al láb előtt egy jó 2-3asnak kinéző csukát, de le is fordult. Aztán még egyet ami úgy 3,5 lehetett, de (szintén szabaddá tette magát, a keményre állított fék miatt), egy büdös nagy elefánt alázó citromsárga Balzer villantóval,  meg még egyet ami szintén verte a 3 kilót... és szintén lerázta magáról a horgot. Akkor kezdtem átgondolni az életem. Meg nyugtattam magam, hogy csak kezdő vagyok, nem sokat tudok a pergetésről, van még mit tanulni, év elején kezdtem el... blabla. Aztán felraktam egy citromsárga nimfát. Mert miért ne? Ha már van. Nem? Harmadik dobásra láb elé, apró rázásra reagálva bevágás.

 

dsc_2046.jpg

(Vagasky Nimfa)

45cm első csuka.

Aztán rájöttem miért. Türkiz halvány zöld zavaros víz. Ilyenkor vaksik kicsit. Élénk szín kell! Ezen felbuzdulva jött egy 54es is, aztán kezem ügyébe akadt egy fehér Berkley gumihal is. Tesó parttól nem annyira messze (lábujjelé) dobált a elefánt alázóval mielőtt botot cseréltünk (imádom azt a botot, nekem is kell! D: ), úgy hogy fogtam és elkezdtem csak úgy húzgálni a fehér gumit a part szélében, mert a Modularist nem terhelte meg annyira, mint a drop shotot. Hosszas percek után agresszívan martak rá, és került partra egy izmos küzdés után egy 87 centis szörnyeteg. (ennél csak a stupekos 96 centis volt nagyobb :D )

dsc_2054-1.jpg

(Berkley gumihal-fehér színnel/ 87cm csuka)

Az utolsó másfél óra előtt még vissza szereztem a botomat, és nimfáztam, aminek eredménye képp jött egy kis gyerek csuka. Pusztán 3centivel volt nagyobb az elsőnél.  Fennmaradó időben sajnos beállt a tó, nem volt kapás és a MÉRLEGELÉS! ordítása is alább maradt.

ÖSSZEGZÉS:

Tesónak 3 leakadása volt, és mind a nagyobb kaliberű csukafikból származott.

(hajunkat téptük egy kicsit)

Nekem négy halam lett, de az is össze vissza csali cserélgetés árán:

dsc_2058.jpg

Komolyabb helyezést nem értem el, de nem érdekelt, mert a nyári verseny után, ez már igazi királyságos fogás volt, és dúskált az adrenalinban. Tény és való a női versenyzők között, ha külön vesszük, harmadik lettem, de ha egybe vesszük a dolgot, akkor az első húszban is benne vagyok, ami 4 csukával azért nem rossz teljesítmény! :D

(59 versenyzőből a 13. helyen végeztem, ami szintén tök jó dolog! :) )

dsc_2077.jpg

 

De nem adom fel, mindig kell tanulni valami újat, és ebben a csukák-süllők-sügerek-balinok-harcsák a legjobb tanárok.

Köszönettel minden támogatónak, és Kalacsi Janinak!

Valamint gratulálok minden versenyzőnek a helyezésekért! :D

2015\09\29

Élményhorgászat Maconkán...

Nos hol is kezdjem... talán ott, hogy előtte lévő nap nem túl sokat aludtunk tesómmal. Azért is, mert új tóra mentünk, meg azért is, mert nem tudtuk mi fog várni, és mert találkozhattunk a Pecatúrásokkal.

Igen, velük! :)

 

Szóval reggel a gps piszkálás után úgy bő egy óra alatt értünk le Maconkára. Pár percre utánunk érkeztek meg Kalacsi Janiék (ú nézd, kocsitesók! :O Opeljük van!) Miután átnéztük a tó térképét még a kapunál, begurultunk a halőrházhoz, ahol eligazítottak minket. Melyik tavon, mit lehet fogni.

Csapó-csíkos-fekete sügér, kősüllő, fogassüllő, csuka, harcsa, és társaik találhatók a tavakban. (52 féle halfaj él benne összesen :D)

maconka_kep_verseny.jpg

Amik gyönyörűen elkerültek minket majdnem egész napra. Jani tudott akasztani egy gyönyörű süllőt, és bátyám is,ami le is akadt a partnál, egy kemény 500Ft-os!! Goldstar wobblerrel. Mind ezt még a reggeli órákban. Utána jogosan mondhatom hogy beállt a víz. Négyen pergettünk mindenki más-más fajta wobblerrel, gumival, villantóval, és társaival, de egyetlen egy sügeret nem tudtunk kihalászni nem hogy mást, ami azért lett volna fontos, mert nem ártott volna mutogatni valamit a Pecatúra kamerájába is. Felmentünk a tárózó befolyójához, hogy ott aztán majd jól megtépnek minket a halak! Megtéptek, de nem a halak, hanem a kövezés :D Minden esetre, azért próbáltunk bevetni mindent, körbesétálni a tavat jó párszor, váltogatni wobblert, gumit, színt, méretet, de nem akarták az igazságot. Ezért hát úgy döntött Zsolti, hogy beszélgessünk kamera előtt, de közben pergessek hátha azért valami még is csak sikerül.

Vagy nem. :D

Az interjú után még maradtunk azért, hátha az órák megváltoztatják a halak véleményét, de ők egyáltalán nem így gondolták. :/ Délután 3 óra körül búcsúztunk el Janiéktól, és még előtte a Pecatúrától, nem letörten, mert hát, van ilyen a horgászatban, nem csak rablók terén. (megjegyzem, nagyon ramaty idő volt.) de azért szívesen megnéztem volna egy csíkos sügeret, mert még életemben nem találkoztam egyel sem. :)

Mind ezen kívül, nagyon szép tó rendszer, és biztos vagyok benne, hogy tényleg rengeteg élményt lehet szerezni itt, csak nem mind egy, hogy milyen időben megy az ember. (Főleg mert Jani mesélt egy itteni pergető versenyről, amin a harcsákat nem számoltak, de még is szinte megakadályozták a csukák, és a süllők vadászatát.)

Röviden,tömören, ennyi lenne.

VISZONT,  november 22.-én ismét versenyre áll az idő, Kalacsi Jani által, úgy hogy megyünk oda "bulizni" a Tőzeges-tóra. :)

dsc_1782.jpg

2015\08\30

Cseburaska. A számomra új "cucc".

Legalább is, nekem a mai napig ismeretelen dolog.

 

Csak onnan jutott eszembe, hogy rendet raktam a Daiwa wobbleres táskában. Még a versenyen nyertem a hozzá való ólmot, de a mai napig nem tudtam, hogy valójában mire való. Elvileg, sügérre, süllőre, meg ha minden igaz akkor csukára is jó.

Elvileg.

Nos, az ólmon szabadon mozgó gumihalról beszélünk, amiben szintén van horog. (Ingyen kaja nincs.) Vélhetően ki fogom próbálni, csak még kell pár cucc hozzá.

photo_php.jpg

Ha jól értelmeztem a dolgot, akkor a gumihal így sokkal szabadabban mozog, és fincsibbnek tűnik. (A rablóknak biztos.) Több féle ólom is kapható hozzá, nekem például egy lapított formájú van. Na, jó, több.

4.jpg

 

Én megmondom őszintén, mindig is óckodtam az új dolgoktól, de pl: a flat method feeder szett tökéletesen bevált. Tehát ki tudja alapon egy próbát ez is megér. :)

süti beállítások módosítása