Figyelem! Beszámoló következik!

VI. Női Parti Pergető Kupa - Kalacsi János a női pergetők mesterének szervezésével.

   Hogy miért is ennyire fontos, a mellett, hogy ez volt az első versenyem? Mert 50. születésnapját is ünnepeltük a Mesterünknek, aki rendezte ezt a hihetetlenül jó versenyt.

   Kezdem az elejétől úgy illik. Hajnal 4:30kor  rámordított a telefon ébresztője, hogy azért illene már felkelni. Bátyám, a kísérőm szó nélkül ugrott fel már előttem, míg nővérem utána nem sokkal kelt csak fel. Szerencsére még előtte lévő napon bepakoltam a cuccokat, egy alapos felszerelés mustra után (soha ne kössetek mahin csomóval 12es fonottat 18as kevlárral, mert a fonott úgy is sírva fakadva fog szakítani vele, és egy határozottabb partner fog fellépni drótelőke képében) hajnali 5kor elindultunk Tápiószentmárton irányába Erdőkertesről. A GPS tette a dolgát és másfél óra alatt szántóföldpusztánkeresztülkocsikázva mert hogy szerinte arra gyorsabb volt, végre odaértünk a verseny helyszínére.

     Pontosan 06:30-ra értünk oda, majd nem hogy az elsők között, mivel izgultunk is (első versenyén nyilván mindenki izgul) így időre akartunk odaérni. Kalacsi bácsi ki is szúrt minket, majd puszi fejében üdvözölt engem és nővéremet, meg bátyámat kézfogással. Bent az asztalon átvettem a versenyzőknek járó nyakba akasztós kis laminált lapot, amin a nevem díszelgett a verseny lógójával. (Nagyon szépen meg lett csinálva :D ) Aztán fogtunk magunka, és elmentünk felmérni a tavat. / Közben folyt a pálinkázás, és minden felé jókedvű és mosolygó versenyzőket, kísérőket, és vendégeket lehetett látni. :)/

Hát mit mondjak...gyönyörű, szép, nagy, teli van búvóhellyel a halak számára, a szigetek is nagyon jól festenek benne. A híd ami összeköti a tó két részét nagyon kis hangulatos hatást kelt rajta. Teljes egészében körbesétáltuk, és azon tanakodtunk, mármint a két tesóm, én elvoltam magammal teljes mértékben, hogy hová kéne majd menni sorsolás után. Én csak azon idegeskedtem, hogy egy ilyen teli hogy is mondjam...gazzal, de ez csúnya szó, szóval növényzettel teli tóban, hogy nem fogok beszakadni...

   Végül Kalacsi bácsi hangja zendült fel. Külön ajándékot osztottak ki a fiatal versenyzőknek, a tavalyi bajnoknak a vándor kupa másolatát adták oda, majd felköszöntöttük Kalacsi bácsit is. (Elérzékenyült, bizony! :D)

   Végül jött a sorsolás, ahol sikerült a 13-as számot kihúznom. Ami azt jelentette hogy 13. ként indulhattam el helyet foglalni. A tó nekünk első felének túloldalára baktattunk, és majdnem hogy középre ültünk le. Kipakolás, bot nyitás, wobbler bámulás, és vízre bambulás után végül elgördült az ágyú, aminek a hangjára összerándultam ijedtemben, annyira megfeledkeztem a külvilágról. Mereven kapcsoltam fel kedvenc wobblerem és dobtam. Majd pár dobás után bátyám villant fel mellettem, és pakolta szét a dobozokat, hogy melyikkel dobjak. Jött Kenart, aztán Abu Garcia... GoldStar wobblerek, de hal nuku. Időközben mellettem két kézre második-harmadik dobásra már fogtak is csukát.

   Aztán döntöttem úgy, hogy cserélgessen az akinek hét anyja van. Feltettem a kedvenc wobbleremet és nem sokra rá, jött is egy 38centis süllő, a partszéltől 3 méterre. Örömködés, közben jött is a mérlegelő, majd gyors szabadítás és telefonálgatás után mehetett vissza a tóba. Újból dobálás, wobbler  cserék. Megint semmi egy jó ideig. Végül úgy voltam vele, hogy már van egy halam a többi meg kit érdekel, itt vagyok és ez a lényeg...visszatettem a varázs wobblert. Lassan és finoman rezgett a bot vége a fonott végén lévő minnow miatt, néha megállítva vontattam lassan, teljesen elmélyülve. Végül másodpercek leforgása alatt vágtam be az elnehezülő botvég miatt, és percek alatt tessékeltünk ki egy 57 centis csukát. Mosolyogva, és kissé remegve az örömtől szedtük ki a hármast a szájából, majd mértük le és engedtem vissza a krokodilt. Újabb 4-5 dobás után ugyan olyan elnehezedésre bevágással válaszolva egy 59 centis csuka kukkantott ki a vízből. A maradék egy órában egy kisebb zápor miatt teljesen megálltak a krokodilok, végül ágyúval lefújták a versenyt. Bal kézre lévő szomszédom gratulált a fogáshoz, amit viszonoztam, és végül elkezdtünk pakolászni.

   Megmondom őszintén, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy akárhanyadik is legyek. A tavalyi verseny kifogott halainak számából ítélve, és nővérem információiból kiindulva, úgy voltam vele, hogy legalább fogtam halat. (A süllő után minden fél órában csak ennyi hagyta el a számat vigyorogva: "De fogtam egy süllőt! :DD". Mint egy óvodás aki életében először látott ilyen halat.)

   A kocsiba raktunk minden cuccot, végül elbóklászva néztük még a verseny után pergető embereket próbálkozva, hátha akad még valami a horogra. Végül jött az eredmény hirdetés. Összesen 27 csukát és köztük egy süllőt fogtak ki a  versenyzők. Reménykedtem benne hogy legalább az első tízbe bekerülök három hallal, de csak fáradtan ácsorogtam (4 óra alvás megtette a hatását, meg az verseny alatti idegeskedés, és izgulás) és bámultam ki a fejemből, míg végül a 10.helyezett környékén már jobb kedvem lett. Aztán csak jött a 9. a 8. helyezett. Aztán a harmadik. Értetlenül bámultam magam elé. Hogy hogy nem lettem ötödik alatti helyezettben? Hát csak három halat fogtam. Az igaz, hogy nem tudtam az átlagról, meg hogy ki hány halat fogott, mivel sok volt a versenyző, nem úgy mint a Galga kupán 5 női indulóval a női szektorban, Ott hamar kiderülnek a dolgok. Aztán a második. Ott már nem mertem semmire gondolni, maximum arra, hogy eltűnt a fogási naplóm, vagy kihagytak, mert olyan nincs hogy első legyek. Aztán...

- Nevet nem mondok, mert úgy is tudja az aki fogta az egyetlen egy süllőt a verseny alatt. - mondta Kalacsi bácsi a mikrofonba beszélve. De azért végül is bemondta :) - Az első helyezettünk Klakla Alexandra (mármint én), és egyben a Legtöbbet fogott díjat is ő nyerte!

Meredten ledermedve sétáltam ki bátyámmal, a kísérőmmel a hátamban, és mosolyogva, még mindig nem felfogva a dolgokat vettem át a kupákat köszöngetve, no meg a nem kis értékű ajándékokat, amiket csak és kizárólag az 50!! feletti számú támogatóinknak köszönhetünk.Nyilván sütött az arcomról, hogy nem igazán fogtam fel hogy mi történik. Mert teljesen igaz volt. Idén Januárban vettem a fejembe a pergetést, és februárban kezdtem el gyakorolni (tilalmakat figyelembe véve) Most meg beállítok ide, és első leszek? Egyszerűen számomra totálisan felfoghatatlan volt az egész.

  Mindent egybe véve, ez volt életem legszebb napja, mind a tó (ami még mindig vonz tegnap óta) maga a környezet, a sok  jókedvű versenyző, kísérő és vendégek, Kalacsi bácsi (a legjobb ember a világon, noha csak elsőre találkoztunk vele :D )  születésnapja is... csodálatos volt.

 Ajánlom minden női pergető figyelmébe, ha kezdő, ha haladó, ha profi.