Bizony hogy ki!

(Megjgy.: az Egy nap-Egy verseny ez alatt található bejegyzés, valamint oldalt keressétek a sávban a régebbi bejegyzések alján :D thx!)

     "Oké de mit?" kérdezed egyből a betűket bámulva. A pergető verseny megtisztelő első helyezette, és a Legtöbbet fogott mellet, még ajándékokat, avagy nyereményeket is kaptam. Nem is akármilyeket! Kezdeném azzal, hogy tegnap délután bátyám a harcsákra hivatkozva, sunyi vigyorral a tavunkra szándékozott menni. (Amúgy ez csak egy álca volt, mert hogy az ő kezében is volt a bot.) És ha már így hozta a sanyarú sors (jaj mi szegények) úgy döntöttem hogy a Rózsaszín Gyöngy-öt ( Okuma - Pink Pearl) amelyet a pergető verseny alkalmával hozhattam el, és a hozzá tartozó Okuma orsót is próbára teszem.

     Fél órával később le is értünk, botnyitás, stupek behúzás után, a Rózsaszín csodát, és a nyertes botot (Cormoran Red Master...húúú Vörös Mester, mert a piros hülyén hangzik.) összeraktuk. Én ragaszkodtam a drop shot-omhoz, amíg bátyám vállat vonva vette kézbe az Okuma-t és ment a part másik felére dobálni. Vigyorogva néztem a kezében a csajos botot, de nem zavartatta magát. Kis idő múlva bandukolt visszafelé wobblert cserélni, majd közölte, hogy tökre állat bot, és mindent érezni lehet rajta, de a gonosz vigyort nem tudtam letörölni a képemről. Egy újabb fél óra után letette szünetet tartva, és ment a stupeket bámulni. Kapva kaptam az alkalmon és kézbe véve, mentem volna a szokásos helyem felé pergetni, de a csődarab, a két rózsaszín gombóccal gonoszul lebegett a stégtől 2-3 méterre. Ennyit erről.

  Nos, az orsó könnyű, szép futású, jól pakol damilt, szépet lehet dobni vele, a fék is teszi a dolgát. A bottal együtt meg kellemes meglepetés. Ugyan hangyányival nehezebb mint a drop shot, az abu orsóval, de ez más kategória. A bot ugyan keményebb, de tényleg, a 4-5centis wobblerek legapróbb mozgását is lehet érezni vele, csak tompábban. A gumihalat ne is mondjam :D

   Nem, nem sikerült fogni pergetve semmit, de mindig kikapcsol (főleg ha nem tombol az szél az agyamba) és elvonja a figyelmemet mindenről. (Zöldül már az összes fa! :D) Azonban... a stupekes Power Cat-től 3-4 méterre ácsorogtam és épp a wobbler horgait néztem, amikor a stupek egyik fele lecuppant a víz alá, aztán ugyan azzal a hirtelenséggel a másik fele is. Akkor ordítottam tesómnak, hogy valami tépi a fonottat. Azonnal eldobott mindent, és mire odaért, addigra már a nyeletőt tépte a szörnyeteg. Hatalmas lendülettel vágott be, és tépni kezdte kifelé óriási harcsa reményében, azonban a partól fél méterre feljött a nagy valami és fordult egyet.

- Hát...ez minden, csak nem harcsa. - vigyorodtam el hirtelen, a piros farokvéget meglátva. - Ez egy jó nagy csuka. És pont onnan jött ahol fogtam anno a kiscsukát, és szoktam dobálni is... köszi.

- Ott fogtad T eltartóval a nyolcas harcsát, ne magyarázz...amúgy is keszeg ívás van, várható volt hogy jönnek zabálni. - vágta a fejemhez kihúzva a partra a krokodilt, ami tényleg az volt.

(5,5kg - 87cm)

  Szóval, igen, ez akkor se lehetett volna a saját fogásom, ha drop shottal akasztottam volna meg. Kirázta volna a pofájából a wobblert, de ha a rózsaszínnel kaptam volna el, akkor nem szabadult volna. :)

(Majd el felejtettem! Igen, szabad. Őszinte leszek, csukát soha nem viszünk haza, mindegyik, amelyik horogra akad megy haza. Ő utána mi is mentünk haza. :D)