Polaroid szemenköpés...

avagy, hogy nézz be a víz alá.

Majosháza-Harcsa horgásztó

Monarch Dok Spinning Cup

2016.04.03.

 

   Az idei első pergető verseny, egyenlő volt az önmegsemmisüléssel. Nem otthonról indultunk, de időben, és az út sem volt bonyolult. A tó megközelítése sem, bár azért pár méterrel odébb a buszmegállóban meg kellett fordulnunk, mert a GPS tovább vitt, mármint nem ismerte a tó felé vezető föld utat.

12891048_1356547687704786_114565552256964737_o.jpg

   A szokásos gyülekezés, és a 31.es sorszám kihúzása után (na meg, a reggeli energiaitalra engedett mini pálinka) elegánsan sétáltunk egy kört a felszereléssel a tó körül. Majd hogy nem utolsónak indulva. (Ne szépítsünk, utolsónak...) Ez már lehetett volna egy rossz előjel. A versenytámogatótól kapott 3 gumihal, illetve egy wobbler bevetésével az első óra nagyjából azzal telt el, hogy szugeráltam a csukákat, nem mintha használt volna. Mind eközben bátyámékkal megtárgyaltuk, hogy ismerőst elhozzuk erre a tóra, mert tökéletesen szemet kényeztetően néz ki a környezete, és meglehetősen barátságos is a szigetecske, meg a stégek is. (A hasast dobáló pontyoktól nem is beszélve, fejben már sátrat vertem. :D)

  Egy újabb eseménytelen óra múlva, a polaroid napszemüveg (Fox XT4) olyat engedtetett látni, hogy szálanként száz irányba álltak a hajszálaim. Egy csukiafi, vagy lányfi, jókedvűen beállt egy mini bokor aljába napozni, tőlem balra a partszélben. Dermedten meredtem rá, és óvatos léptekkel elindultam a citromsárga nimfa felé, ami a táskában lapult. A becserkészés sikeres is lett volna. Az orra előtt ugráltatott gumi csábosan illegette magát előtte, amire rá is kapott, aztán mint akibe belerúgtak, ki is köpte és eltűnt szem elől. Leesett állal bámultam a vízre, és hitetlenkedve markoltam a botot... nem sokra rá, wobblerre váltva, és dobálás közben, újabb két páciens állt ki a part szélbe hawaii-dj-nyaralás gyanánt. Remegő kézzel és adrenalintól fűtve vontattam be az orruk elé a wobblert, ami könnyedén elúszott előttük, és partot ért. Mintha mi sem történt volna, úgy lebegtek egy helyben...

"Ez most komoly?!"

A nimfa se vállt be. Az orrukon kopogtattam, de komolyan. Minden féle gumit cibáltam és énekeltem nekik, de egyszerűen uszonyon fordultak, és elhúztak. Ez eddig három... Az utolsó órák felé, egy két részes Salmo-t kotortam elő, és dobáltam a mélyvíz felé. Úgy rémlett, hogy egész mélyre, úgy 4-5 méterig lemerül. Harmadik dobás után a polaroid csoda a víz alatt egy fejet rajzolt ki a wobbler mögött a vízparttól három méterre. Egy csukáét.

Szempillantás alatt megállt a kezem, és lebegni kezdett a műhal előtte. Aprókat belehúzva reménykedtem benne, hogy végre valahára, egy nyavajást én is horogra keríthetek, ha már mellettem dzsungelharcot vívott az egyik versenytárs egy szép csukával, ami meglógott a botjáról.

Hát nem. Ez is fogta magát, a képembe röhögött, és hátat fordítva nekem, illedelmesen, azt a csinos seggét riszálva, elúszott a tó közepe felé...

Úgy, nagyjából 4x kaptam idegrohamot a verseny ideje alatt, és növesztettem új hajat a bohócok miatt, akik csak napozni álltak ki a parthoz szinte. Vagy lehet, hogy én csináltam valamit rosszul. De könyörgöm, helyettük nem ehetek!

Megvártam az eredményhirdetés java részét, aztán sajnos mennem kellett, mert tesóm időben haza szeretett volna érni.

Helyezés, és hal nincs. Tanulság van, tessék levonni, nekem már sikerült...

Na de majd 24.-én...maaaajd.

>:)