VII. Női Parti Pergető Bajnokság

Esős családi győzelem.

 

Na, de nem úgy...

   Szóval. Idén a tavalyi győzelem margójára, nővérem is benevezett a versenyre. Előtte két héttel fordult meg a fejünkben, hogy talán kéne gyakorolni. Egy héttel később meg hogy talán nagyon kéne gyakorolni. Előtte egy nappal Domonyi II-es tavon meg hogy nem kéne beszakadni. (Sikerült neki.) Fogni nem fogtunk semmit, mert hát  a Domonyi tóról beszélünk, és ott a nádfal lenne az esélyesebb ami persze a túloldalon van, és bejárókról pergetni nem leányálom. Na, de lényegtelen. 

(Amúgy nem ismerős ez az egész?:D Bár én fogtam előtte csukát, de még akkor sem voltam biztos benne, hogy fogok-e egyáltalán valamit verseny alatt.)

   24.-én karöltve két kísérővel hajnalban elindultunk a versenyre, Tápiószentmártonba. Hozzá tenném, hogy itt akkor nem esett az eső, szélcsend volt, és kellemesen meleg két pulcsival. Félúton már csepegett, aztán szakadni kezdett. Ó nem probléma, esőben is amuroztam már stégbejáróról, nem igazán hat meg hogy vizes leszek. Sorsolás előtt Kalacsi Jani átadta az ajándékokat Szegedi György világbajnokunk, és Erdélyi PuPa Balázs (kezet fogtam vele! D:) társaságában a hagyományos módon, és persze megkaptam a Vándorkupa másolatát, hogy legyen emlékem a tavalyi győzelemről.

13055085_1375082152518006_5566366918058433408_o.jpg

Ha már idén sikerült nullázni. A verseny első órájában (meg a másik háromban) szokásosan végig próbáltam az összes létező esélyes színt, és még így se akadt semmi. Mellettem balra ez alatt az időtartam alatt fogtak kettőt, plusz egy leakadt.

13048242_1181871455179184_6561555363799368071_o.jpg

Aztán nővérem tőlem jobbra a tó sarkában akasztott egyet. Ment a telefon, hogy mekkora, meg mivel... bizonyára akik ismerősök facebookon tudják, hogy egy ideje wobblereket faragok, súlyozok, drótozok, festek, lakkozok és tesztelek.

kepkivagas.PNG

(Itt még száradt a lakk terelőlap nélkül)

Kért tőlem egyet még verseny előtt, kék-UV sárga kombóval. Nem igazán hittem hogy tényleg hoz majd halat. De sikerült neki, egy 53 centis csukát a partig hozni. :) (MOCSKOSUL büszke vagyok,) A második csukát amit már akkor fogott amikor én is mellettük voltam, egy fehér-piros minnow típusú Goldstar wobblerrel fogta, és kisgyerek módjára ugrált örömében, amit még a mérlegelő is megmosolygott. (Kár hogy nem voltam ott az elsőnél.)

(Én meg kilóra a hínárt. Nem baj, legalább kevesebb lett belőle megint. :D Szívesen! :DD )

13071811_1181871625179167_1889877902302940288_o.jpg

Az időjárás végett ez már rekordnak számított mert a jéghideg szél és a folyamatosan eső víz, amit a FRONT hozott, betett a csukáknak. Nagyon kevés került ki a tóból, és ebből kifolyólag, még azok is nulláztak, akik már pedig mindig fognak halat. Azért az utolsó percig próbálkoztunk, hol kisebb gumival part szélben, hol mélyebbre futó wobblerekkel... de ennyit adott a sors aznapra. 

     Bőrig ázva ebéd után vártuk az eredményhirdetést, ahol bebizonyosodott az, amit másik nővérem (mert hogy kettő van) barátja egész verseny második felétől hajtogatott. "Senki nem fogott három csukát. Figyeld meg első lesz én már tudom." ÉS persze hogy első lett. :D

 

13029550_1031284570294535_556113821999647112_o.jpg

Lehetnék irigy, nem de meg se fordult a fejemben. Én tavaly nyertem idén neki járt. Főleg azért, mert ő még csukát se fogott előtte, és 1x látott pergető bottal vízpartot. Nem vagyok irigy, mert azzal a wobblerrel nyert részben amit én csináltam. ÉS NEM VAGYOK IRIGY mert végig állta a 4 órát a szélben, és a szakadó esőben. (Én esőkabát nélkül de az mellékes.)

Nem IRIGY vagyok hanem BÜSZKE.

13071963_1031280413628284_524736256683816011_o.jpg

Hogy én mit nyertem? Még egy pergető horgászt a családba, aki legalább olyan őrült horgász lett mint én meg bátyám.

 

Eredményhirdetés és fényképezkedés után jött a tombola. NA, itt is nyertem! :D Aznap a 28as volt a szerencseszámom, mert hogy kétszer is ki lettem húzva. Egyszer bögrét nyertem pálinkával, utána meg egy Diós tortát ami Vaniliásnak lett átadva. (Jól járt a család...)

Egy szóval, hiába nem fogtam csukát, és nem értem el helyezést, aznap akkor is sokat nyertem. Találkozhattam olyan emberekkel, akikről csak hallottam eddig, olyan jól érezhettem magam mint sehol más versenyen, és többet nevettem egy nap alatt mint 1 hét alatt szoktam.

Köszönjük Kalacsi Janinak az ismételten feledhetetlen versenyt, és a szervezést, a támogatóknak az ajándékokat, a felajánlóknak a tombolát, és fővédnöknek, Szegedi Györgynek, a ház gazdájának Erdélyi PuPa Balázsnak, valamint a ház asszonyának, Jegyes-Tóth Krisztának, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel a versenyen.

Jövőre ugyan itt, csak szebb időben!

12540912_1278657825495345_1582838464905704708_n.jpg