KÜLÖNKIADÁS!

Ha most abban reménykedsz, hogy valami újat fogsz olvasni a pergetésről,

akkor menj tévézni.

 

    Mert most ugyanis szeretnék cáfoló tesztet írni egy olyan botról aminek nem a pergetéshez van köze. Jó pár napja a kedvenc Maver Powerlite, 2 részes, 3 méteres, és 4 éves matchbotom megörvendeztetett egy spicctöréssel, és nyugdíjazta magát. Ezzel a bottal 4 finoszerelékes kis egyszerű versenyen vettem részt, és első-második helyezést hozott nekem odaverve a spiccbotokat. Keszegektől kezdve a másfél kilóstól a két és fél kilós pontyokig mindennel megküzdött. Karikába hajolva tessékeltem ki vele őket, 19es monoval.

13509091_1431659336860287_4080905446318806814_n.jpg

De egyszer minden véget ér.

   Szívfájdalommal, és kis depresszióval vettem tudomásul, hogy utód után kell nézzek, mert szinte elengedhetetlen csalihal fogáskor, meg egyszerű pontyozáskor is. Beleszerelmesedtem a match botokba. Finomak, könnyűek, és lenyűgözőek. Másnap hazaérve az éjszakai horgászatból kezdtem el kutatni bátyámmal a neten, jobbnál jobb botok után, de egyszerűen egyik sem volt az igazi. Keserű szájízzel lapozgattam a sokak által közkedvelt kereső motorban, aztán valahogy egy narancssárga cérnázású fekete boton akadt meg a tekintetem. Egy Cormoran PM20-as matchboton.

dsc_4908.JPG

3,60m - 5-20g.

Találtam egy írást róla, egy teszthorgásztól. Ugyan nem akarok személyeskedni, meg semmi ilyesmi, de amikor az embernek adnak egy botot, és nincs kedve aznap kipróbálni, ne menjen a vízre vele. Keménynek írták le, túl merevnek. Őszintén?

Amikor bementem a második boltba, és VOLT ott ilyen bot, PONT akkora, és olyan ami nekem kellett, kibontottuk a tokjából és összeraktuk. Megráztam a parafát markolva, és olyan táncot járt a felső része, hogy kedvem lett volna vele ugrálni a levegőben. A súlya persze nagyobb picivel, mert nem 3 méteres, de még a Nevis Ryos Match 3500-as orsómmal is tökéletesen lehetne egész nap kézben tartva ácsorogni vele. Felhorkantam fejben, és nem egészen értettem, hogy ez a bot mikor volt merev. Vállat vonva kifizettem érte a NEM TÚL drága összeget, és vidáman mentünk haza. Felraktam rá az orsót, végig vezettem a gyűrűkön a 19es Nevis monofilt, és felszereltem 3+2es önsúlyos matchúszóval, és egy jobb fajta pontyos horoggal.

photo_php_1.jpg

Péntek este mentünk éjszakára, és kapva kaptam az alkalmon. Cukk keménykukoricával csaliztam, és dobtam a szokásos 20-25 méterre az akácfa árnyékától kissé jobbra, az etetett helyre. Itt megjegyezném, hogy IGENIS hajlik a spicc a 3+2-es úszó alatt. Rettenetesen nagyot lehet dobni vele...

Az első kapásra reagálva lendületesen vágtam be, és sikítani kezdett rémülten a fék. Ő se gondolta volna, hogy a botavatás ilyen sikeres lesz. A bot nem túl puha, és nem túl kemény, úgy dolgozott ahogy jól esett neki.

DE! A második éjszakai alkalmával, csak este 11kor jött az első ponty. Feltolós kapás. Mire hunyorogva kiszúrtam a patront a nagy sötétben, már feküdt az úszó a felszínen. Adrenalintól elfulva vágtam be, és csak időm volt megtartani a Cormorant, meg veszettül sikítani kezdett a fék, a bot spicc pedig vízfelszínig hajolt, szabályos fél O-ban. A csendes tó felszínét érintgette, ahogy a stupekos botok alól vezettem vissza némi erőltetéssel a halat, ami aztán bestartolt a stég alá. Gond nélkül tessékeltem ki onnan, mindenféle megerőltetés nélkül. Nagyjából 4-5 perc lehetett a fárasztás, és épségben ki került a szép hosszúkás ponty is. Egy 5-20grammos keménynek beállított puha bottal... jó, jó tudom ne akadjak fent ezen.

A lényeg, hogy méltó utódja a Mavernek. Elegánsan dolgozik, és elegánsan néz ki. Nem csak azért mert narancssárga a cérnázása. Hanem mert egy élmény vele horgászni, és mindig felderülök a meglátom a csomagtartóban, amikor kinyitom a kombi hátulját a pergető bot mellett...