Hogyan készült?

Az Esox Hunter.

 

Pontosabban egy wobblerről van szó, amit szerény személyem készített el a napokban. Eddig két nap ment rá, és még 3 fog a száradás miatt. Na, de ennyire ne rohanjunk előre.

   Wobblert készíteni bárkit tud, akinek ügyes keze, és szereti a színeket. *ugrálva jelentkezik*. Az én wobbleres pályafutásom tavaly indult, amikor is találtam egy balsalécet a garázsban. Azóta lett 5 fahal belőle, és kettő hozott már csukát, és süllőt is.

   Az Esox Hunter története e héten kezdődött, amikor is egy újabb matchbotos horgászverseny végett betértünk a Veresegyházi Hari-Hari horgászboltba. Az ottani NAGY horgászhölgyek mindig remek tippeket és tanácsokat adnak mindenben, pergetés, meg harcsázás, illetve bármi másban is. Jó kapcsolatnak örvendünk velük, így hát minden alkalommal amikor versenyre megyünk, és utána beesünk hozzájuk tartunk egy kisebb élménybeszámolót, mint én legutóbb a pergető versenyről. Elújságoltam, hogy a kézzel faragott wobbleremmel fogtam egy süllőt, amit egyikük hitetlenkedve, hatalmas mosollyal jutalmazott.

"Azóta se tudtam balsafát szerezni, hogy tudjak még kisértletezni." - magyaráztam kissé letörten. Jó móka két óra alatt egy testet kifaragni, aztán szórakozni az ólmozással, meg a plexi nyelv csiszolásával...

Nem sokra rá eltűnt a hölgyemény a ház felső szintjében, és egy kisebb csatazaj közepette, felbukkant egy balsarönkkel. Kétkar vastagságú fáról van szó. Kerek szemekkel bámultam rá, amikor elmesélte, hogy egy öreg wobblerkészítőtől örökölte, és hogy a felét odaadja, de a másikat kéri vissza, plusz egyet faragjak neki ebből, és ki is fizetné.

 "Nem kell kifizetni, elszáll a varázsa. Szívesen csinálom. :)" - válaszoltam mosolyogva.

Rá másfél napra, amikor úgy éreztem, hogy na, most van ihlet kimentünk a garázsba, ketté vágtuk a fát, és a mienkét elkezdtünk darabolni. Meg is lett a test olyan két és fél óra alatt, de nem tetszett. Ott hagytam pihenni, hogy hátha... hát egy nap múlva meg is lett az eredménye.

 

dsc_4529.JPG

(Háttérben a díjnyertes Deep One, és kisöccse.)

A plexi terelőlap még régebben ki lett vágva, azzal nem ment el időm. A drótozást mindenki tudja, hogy hogy van nem? :D Persze hogy nem. Nem nagy kunszt, de azért 4x szúrtam el a hajlítást.

dsc_4530.JPG

A test hasán sac/kb középen kell megejteni a bevágást egészen addig, amíg jó helyre nem kerülnek a karikák az orron, és a farok végen. Ugyan ekkor a terelőlap helyét is megnyiszáljuk. Utána megtömhetjük ólommal a hasát. Természetesen ezt is saccolva. (Mert lusta vagyok okosabban megoldani az egészet...) Jó alaposan beragasztunk mindent a helyére. Az első réteg lakk higítva megy fel rá, hogy megszívja a fa, és ellenállóbb legyen a harapásokkal szemben.

dsc_4544.JPG

(Fakóból sötét barna.)

Ez fél nap. Pontosabban egy éjszakai horgászat ideje. :D  Másnapra megszárad annyira, hogy be lehessen próbálni a terelőlapot, és mehessen úszáspróbára, ami rettentő jól sikeredett. Mélyre törő lett, de olyan szinten, hogy fél perces vontatás után eltűnik a mélyben, és ijesztően rezeg a Sweepfire spicce is. Csak remélni merem hogy tényleg normális a mozgása.

Csiszoljuk meg az esetleges kiálló részek miatt, rontja a szépérzéket.

Festés!

 

Ezzel mindig viharban vagyok. Szerény véleményem szerint a halak 80%ban a rezgésre mennek, és 20%ban a színre. Ebből kifolyólag, mindig rikítókban gondolkodok. Ami a képen van, az akril festék, újak, és az Esox az első, amin kipróbáltam őket. Hát, meg kell hogy mondjam erre én is habzó szájjal vágnék rá.

dsc_4554.JPG

Ennek az akrilnak az a hátránya, hogy több réteg kell, hogy fedjen. A sima modellfestéknél elég kettő, és nem látod a fát. Minden esetre, így még jól nézett ki...

dsc_4561.JPG

Aztán jött a hajtépés...

Ugyanis, a fekete kiemelések és a csíkok, a jól bevált alkoholos filccel készültek, amik nem mosódtak el az előző halakon. Mondom NEM mosódtak el. De, Esox úgy döntött hogy megcáfolja az egészet. Az első hajólakk bevonat után elkezdődött az apokalipszis.

dsc_4567.JPG

"Most miért? Olyan egyedi lett... meg nagy sebességnél van ilyen, hogy elmosódik." - magyarázta apu.

Persze én elhiszem, de nem saját célra készült, hanem ajándékba. "Hogynézezmárezki?!" Háborogtam tehetetlenül. Homlokráncolva csóváltam a fejemet, és próbáltam nem arra gondolni, hogy remélem be fog szakadni az első akadóba, vagy kézbesítés közben egyszerűen belekap a szél és világgá úszik.

Na mind egy is. A lényeg hogy még egy réteg lakk, 3 nap száradás, és mehet az új gazdájához.

Esox Hunter, a szemtelenül gyors wobbler.

dsc_4563.JPG