III.Tápiómente Bajnoka - Mészáros Bence Vándorkupa
Egyéni Parti Pergető Kupa

 Hajnal 1kor azon izéltem, hogy aludni kéne. Cuccokat a kocsiba pakoltuk, átnéztük a botokat, wobblereket és társai. A csomagtartóban helyett kapott a július gyermek horgászversenyre felajánlott 3 zacskó ajándék, és 5 bot is. Nem volt túl drága beismerem, de már a tudat és az érzés, hogy adunk mindig pozitívan tölt fel. (Köszönjük a FŐHESZ-nek, hogy beszálltak mellénk a támogatásba :D). Kemény harcok árán végre sikerült álomba rugdosni magam, annak reményében, hogy aznap még a versenyen sikerül végre idén ragadozót akasztani.

 Reggel 5kor rácsaptam a telefonra, mert goromba módon fel akart ébreszteni, ami sikerült neki, de még azért 10 percet heverésztem azt hallgatva, hogy bátyám mikor mászik ki az ágyból. Csak a ruha kellett meg némi útravaló. A GPS most nem ejtett át (csak hazafelé... aztán kiderült hogy bátyám berögzötten megjegyezte a rossz utat)  és időben odaértünk a tóra. Még a kezdés előtt szóltam Kalacsi Janinak, hogy szeretnénk átadni a gyűjtött dolgokat, amiket be is pakoltunk a lakókocsiba, és közben eszembe jutott az elhagyott wobblerem is. (Igen, feltétlen muszáj volt megemlíteni.) Időközben pedig nővérem ajándék UL botját is átvehettem, mivel az elmaradt a Női Parti pergető kupáról. :)

A megnyitóval egybekötött megemlékezés után következett a sorszámhúzás. Illedelmesen kibattyogtam bátyám után golyót húzni, és egyből szemet szúrt valami.

Számozzunk már kicsit. 23-32. Csak az én agyam sikított fel meglepődve ezen? 32-32, 23-23. A csapat/pár szám 7 volt. 7-7. Csupa tömény szerencse szám. :D

Ennek hangot adtam bátyámnál is:

- Te, nézd már!

- Mit?

- 23at fordítsd már meg. :D 

- Tényleg :O

     Miután kihúzták az összes számot, és elindítottak sorban mindenkit a tóra, én okos fejjel bátyám után csoszogtam a vizes fűben, az ívó keszegeket figyelve a part szélében. A tavunkból kiindulva, keszeg íváson mindig van rabló.  Aztán elhúztam a szám szélét, mivel minden tó más, úgy hogy nem sok reményt fűztem hozzá végül. A tó "hátsó" részének sarkában álltunk meg, ahol nővérem nyerte idén a Női pergető versenyen a kupát. Szokásos botnyitás, első két esélyes doboz kipakolás, wobbler felett hümmögés, esély forszírozás...végül úgy döntöttem, hogy az újonnan szerzett wobblert próbálom ki, akinek neve Lucky. Szerencsétlenség a szerencsében, az első bevágás után, a csuka a drótelőke fölött kapott a wobblerre aminek következtében MAJDNEM odalett a wobbler. Merítővel sikerült kihalászni! :D Megmaradt, és a következő tíz percben hozott egy csukát.Kicsi nehezedés, aztán ráverés. Nem volt túl nagy, de úristen, megtört a jég!

Utána rövides csend következett. Nálam. Bátyámnál megszólalt egy rövidke másodpercig a fék, és illedelmesen meghajlott az Alcedo az akasztott csuka súlya alatt.

  Háhemihogyhe? :D 1-1. Jó hát oké, boldog voltam mert neki se sikerült az elmúlt versenyekben egy darab csukát se fogni, szóval fej-fej mellett majdnem már versenyből is, meg az adrenalintól is felbuzdulva dobáltam tovább Lucky-val. Nem sokra rá fura módon művelt kapásra reagálva bevágtam, és homlok ráncolva figyeltem, ahogy egy kígyótestű kis csuka kúszik ki a vízből. Nem mondanám hogy küzdeni akart, inkább csak "jóvan, hagyjál már csak szedd ki ezt a piercing-et és had menjek már tovább" volt. 2-1. Vigyorogva szöszöltem le a Lucky-t és dobáltam tovább. Sokáig nem volt semmi, de többeknek sikerült szép számmal fogni közben. Az utolsó másfél óra előtt a wobbleres doboz fölé gugoltam, és valami oknál fogva, a talált-faragott-kissé sérült wobbleremet tettem fel, aminek a készítése 3 napot kitett. Első dobásra nem volt semmi, aztán a másodiknál döbbentem meredtem a bot végére.

   Nehezedés után határozott koppintás, reflexből vagy inkább ösztönből bevágás. Lassan és lomhán úszott felém valami. Nem rázta magát, nem tépte a botot... Tisztességesen, és méltóságteljesen bukkant elő egy süllőfej, én pedig azt hiszem valami ilyesmit mondtam akkor: b@szki ez egy süllő... és verte az 56 centit. Abban a hitben voltam hogy megint egy hínárost puszilgatott a wobbler, de nem. :D

"A saját wobbleremmel fogtam!"

 Fülig érő szájjal újságoltam az összes fűszálnak,  pár hangyának, meg a környező versenytársnak is. "Hát ez mekkora jó már! Nőin is két csukával és egy süllővel értem el helyezést." Hú, hát most aztán kell még hal! Fogtam hármat, tök jól esznek a tavalyihoz képest, biztos lesz még rávágás. Aha, volt mindenféle gaz a wobbler terelőlapján... időközben megjött bátyám második csukája is.

    A maradék 1 órában helyet változtattunk mert nem volt semmi akció. Közben elkezdtem matekozni, hogy ha még súlyozottabb helyezést nem is érek el, de az első 10ben tuti benne leszünk. A páros helyezést meg el is felejtettem...

     Jani lefújta a versenyt ha jól rémlik, olyan 13.45-kor, és leadtunk a mérlegelőnek a fogási naplókat. (Időközben leüldöztem Janit a sátorban és mutogattam neki a süllőt :D hát persze hogy a 60 ember minimum fele már tudott róla. "De ha én nem adom vissza, akkor nem fogsz süllőt!" Hát persze! :D" )

    Egy rövides segédkezés közben az ebédnél (papír eret vágtam mindenkinél ollóval, muhahaha! >:D jó, csak karszalag volt...) és miután én is megebédeltem, ültünk le a nagy sátor külső részénél várni az eredményhirdetést.

(Vicces energia ital is járt az ebédhez. Nem tudom ki találta ki, de nagy koponya volt. :D)

    Az első 10 helyezetig fel se álltunk, mert 3-2 csukával szerény véleményünk szerint bőven benne voltunk. Aztán hitetlenkedve kellett rájönnünk hogy az első ötben is. Sőt... tesóm 4. lett a két csukával, és tépte a haját mert amúgy leakadt egy 3. neki a part szélében. "Ha az meglett volna!" Én homlokráncolva bámultam versenyzőket. Csak a szokásos " Idén is elhagyták a fogási naplómat? :D" (Tessék csak emlékezni a női verseny beszámolójára.) vigyorral ücsörögtem a földön, amikor Jani bemondta a nevemet.

    Nagy szemeket meresztve bámultam végig a sátor alatt ácsorgó jókedvű embereken, mivel hallottam olyat is, hogy volt nem egy 4 fogásos eredmény... (Gyerekek, csukjátok be a fületeket pergetés közben, sok bosszúságot spóroltok meg magatoknak.) Hát...hú, azta! Ugrottam is fel és mentem ki a jófélegyűjtős pálinkáért, és a többi ajándékért. Épp hogy kiértem, és bemondta az első és második helyezettet (Gratula Anita! :D) mehettünk is vissza bátyámmal, mert a "testvérpár!" vonulhatott vissza a plusz kupával járó Páros első helyezésért.

Összefoglalva? Büszke vagyok a Nomurára. A botomra, ugyanis a mai napig halat nem látott, és karácsonyra kaptam, tehát már ő is "beavatott" lett. A Ryobi a süllő után kattogni kezdett, úgy hogy azzal kezdenem kell valamit. Ja, nem erre vagytok kíváncsiak. :D A versenyre nem úgy indultunk el, hogy 0 fogással zárunk. Volt valami a levegőben, valami olyan érzés, ami azt súgta, hogy ez a verseny más lesz. Talán a hangulat is hozzá tett, a versenyzők jókedve, és Jani hibátlan szervezése. Minden esetre rommá égtünk a napon mert arról volt szó hogy ma vihar lesz... vihar volt.

Viharos jókedv. :)

Köszönet minden résztvevőnek, és Kalacsi Jánosnak valamint a támogatóknak, hogy ismét egy felülmúlhatatlan versenyen vehettünk részt!

Üdv.: Egy lelkes kezdő pergető.