2017. 09.10.

(2017. Július.)

Előszó.

  Bizonyára sokan tudjátok, hogy ahány versenyt szervez Kalacsi Jani, (ha tudunk) mindig részt veszünk rajta. Pontosan ez történt volna júliusban is, amikor kiderült, hogy elhalasztásra került, mivel Janinak súlyos betegsége lett. Mindenkit lesújtott a dolog, és ha bár neten keresztül is, de küldtük neki az energiát jókívánságokkal, mit sem törődve azzal, hogy csak a közeljövőben lesz verseny. Valahogy ezt mindenki sutba dobta, egy emberként. Később kiderült, hogy nagyon megszenvedte az esetet. De hála istennek, két hónap után újra láthattuk ma őt, Tápiószentmártonban, ami többet ért pár csukánál, és az első három helyezésnél. :)

  Ezzel a tudattal indultunk el otthonról részben, fél hatkor. De persze, mint minden nevező, égtünk a vágytól, hogy egy jó kis krokodilt horogra csaljunk. Ismét tervet kovácsoltunk. Melyik bottal, milyen csalival, hová, melyik állásra. Nem sokkal hét előtt be is  gurultunk a parkolóba, és ráestünk a reggelire, mivel kimaradt a pékséges reggeli szertartás odafelé menet. (Mindig megálltunk kajáért, mert hittük, hogy akkor fogunk valamit. :D)

(Mintha csak Lajosmizsére mennénk.)

   Reggeli után, elkezdődött a megnyitó, ahol Jani köszöntött minket, és beszámolt az elmúlt két hónap történéséről. Csendben hallgattuk, hogy min ment keresztül, és megköszönte nekünk, hogy "vagyunk neki" mi pedig érte. Végül sorra került a sorsolás is, ahol bátyám elég jó számot húzott. Emberek, jegyezzétek meg, mindig az első ötlet/gondolat a legjobb.

Elmentünk hátra, a szerintünk mélyebb vízre, pedig nem kellett volna. :D

Tény, hogy mindig az első, és majdnem az utolsó órában fogja meg az ember a halát. Nos, az első két órában hiperszuper lendülettel, botot cserélgetve, fluorocarbonnal előke nélkül, vagy pergető monoval, előkével dobálva, a létező összes színű és méretű körforgó villantót, gumit, wobblert dobálva csapkodtam, izé, csapkodtuk a vizet. Azt a vizet, ami a megszokottnál, most jóval alacsonyabb vízállást mutatott mint szokott, és ebből kifolyólag kezdett egy bizonytalan, és rossz érzésem lenni. Gyanús volt az is, hogy a hátsó új tavon, ahol elég sokan voltunk, senki nem akasztott semmit. Illetve de, mellettem egy két kilós pontyot szájba, gumival. ( Még ha ért is volna valamit. :'D ) Aztán, a híd előtt egy leányzó egy csukát (végre) majd a második leakadt neki, és beállt a csend.

Legalább is nálunk. A harmadik órában egy kismadár hozta a hírt, hogy elől egy páros úgy fogdossa a halakat, mint egy béka a legyeket dömpingben. Homlok ráncolva bámultam a faragott wobblerekre. "Ez tuti kamu." Bátyám vállat vont, de láttam rajta, hogy neki is kezdett kissé elmenni a kedve a dologtól. Meg hát eleve, 12 órát dolgozott szombaton, és este 10-re ért haza, úgy hogy kiváltképp jól érezte magát a hír hallatán. A következő maradék két óra szintén haltalanságban telt, illetve hazudok, mert a rikító faragottamra volt két koppintásom, és ennyi. (rekord!) Mind e mellett lelkesen gazoltam és gallyaztam a tavat is.

Azon kívül, hogy nem fogtunk semmit (megint hazudok, de, sok tapasztalatot) egész jól relaxáltunk egyet a verseny alatt, főleg, hogy tényleg egészségben tudjuk Janit, és reméljük, hogy a tó vízszintje is ezt fogja mutatni idővel a következő versenyre. (mert hogy minden partit bepályázunk.) Tudjuk, hogy ez mi okból történt, és sajnáljuk az elszenvedő alanyokat is. Nyilván az összesen kifogott halak száma is ezt tükrözi. 11 ember fogott, talán az 58-ból, mert nem tudom pontosan, hogy ki jött el, és ki nem, valamint 20 csuka - 9 süllő került ki teljes létszámban. (illetve, ez nem pontos infó, rég volt délután három.)

Ezért is nem aggodalmaskodtam a dolog miatt. A kedvenc tavunk, ahová járunk, szintén ebben a cipőben jár, de ott elenyésző mennyiségű víz hiányzik. (abba csak sok csuka kéne :D ). Minden esetre, leadtam a kiskönyveket, duda szó után, és bepakoltunk a kocsiba, majd korgó gyomorral megrohamoztuk a tök finom ebédet. A túrós palacsinta menő. Alig kaptam levegőt, de totál megérte. Illetve, aki tudja, hogy hol lehet ilyet beszerezni, az keressen meg. Tudom, tudom, minden információnak ára van. :D (Évente egyszer iszok ilyet, nem vagyok függő. Ugye nem?)

Miután alaposan beáll...akarom írni belaktunk, türelmesen megvártuk az eredmény hirdetést. Ugyan minket túlzottan nem érintett a dolog (jó lett volna.) de érdekelt, hogy melyik elvetemült páros állt be a legjobb helyre. Mint utóbb kiderült, Orsolya és Henrik voltak az elkövetők. Abszolút mindent vittek. Nem illik irigynek lenni de ezért vagyunk emberek, meg azért is, hogy mások örömének örüljünk, mert hogy Orsinak ma volt a születésnapja is. Fogalmazzunk úgy, hogy ez volt az ajándéka. :D

Részletes első három helyezet lista:

4.Tápiómente Bajnoka-Mészáros Bence Vándor Kupa- Pergetőverseny győztesei:

1. Reisinger Henrik

2. Mihályi Orsolya

3. Kékesi Kornél.

Legjobb páros: Reisinger Henrik- Mihályi Orsolya

Legnagyobb hal: Reisinger Henrik: Süllő 71 cm

  Egyszóval, jól éreztük magunkat megint, beáll...kajáltunk megint, nem fogtunk semmit megint, de megint élveztük az egész versenyt. Valamint remélem, a következőn megint akasztunk, és talán majdan partot is fog érni a csuka, vagy a süllő. :)

Mert hogy, az igazi horgász sosem adja fel, aki pedig igen, az nem horgász.